Legutóbbi témák | » PénztárSzer. Aug. 01, 2012 8:36 pm by Joseph O'maile» TársoldalakSzer. Aug. 01, 2012 8:29 pm by Aaron Silverstone» ANGLIAA, RESZKESS!Szer. Aug. 01, 2012 7:18 pm by Aaron Silverstone» Friss...Kedd Júl. 31, 2012 9:44 pm by Aaron Silverstone» A szellemekHétf. Júl. 11, 2011 11:52 am by Aaron Silverstone» MintaHétf. Júl. 11, 2011 11:51 am by Aaron Silverstone» Mento szabályzatHétf. Júl. 11, 2011 11:45 am by Aaron Silverstone» Kincseskamra igényléseHétf. Júl. 11, 2011 11:44 am by Aaron Silverstone» Adatlap mintaHétf. Júl. 11, 2011 11:43 am by Aaron Silverstone |
Statistics | Összesen 33 regisztrált felhasználónk van. Legújabb felhasználó: Lunaa
Jelenleg összesen 309 hozzászólás olvasható. in 88 subjects
|
Linkek/Bannerek |
|
| | A kihívások napja | |
| | Szerző | Üzenet |
---|
Bella Rapto 1. szint
Hozzászólások száma : 8 Aktívság : 5045 Hírnév : 1 Join date : 2010. Jun. 24. Tartózkodási hely : Ott ahol szükség van rám
Karakterlap Faj: Démon Kaszt: Oldal: semleges
| Tárgy: A kihívások napja Pént. Jún. 25, 2010 6:43 pm | |
| Szerencsétlenül éreztem magam, mert életem albuma szörnyű módon tűnt el a lejátszóban. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a lejátszóval együtt, mert ketten robbantak fel. Valami zavar volt az áramellátásban, nem értek hozzá, de megsemmisült az a lemez, mely eddig mindig megvigasztalt, amikor rosszul voltam. Csak három hét telt el azóta, hogy végeztem a fölöttem basáskodó démonnal, és ezzel szabaddá váltam. Így egy üzletet kerestem, hogy ismét halljam titkos szerelmem hangját. Izgatottan jártam a boltokat, és közben a szememmel kerestem a kiírást: Iuditium albumok érkeztek, amíg a készlet tart! Sajnos még nem láttam hasonló feliratot, ezért hevesen futottam a kirakatok között. Közben beharaptam az alsó ajkam idegességemben. Hirtelen nekirohantam valakinek. Oda sem néztem, de hihetetlenül dühös lettem. Felemeltem a karom, hogy leüssem, azt aki akadályozni mer, de a kezem megállt a levegőben. A férfi valami ismerős ruhadarabot viselt. Csak a mellkasát néztem, és ledöbbentem. Egy jó fejjel magasabb volt, mint én, felnéztem rá. Az ezüst-fekete fürtök, és az a fehéres szempár… Térdre rogytam a felismeréstől, ami olyan mélyen érintett, mint eddig semmi. Egy lemezt kerestem, és azt találtam, aki annyira elbűvölt. -Te… Kevin Kohr vagy?- kérdeztem halkan tőle. Remegtem, mert nem hittem a szememnek, és a fülemnek. Egy olyan férfivel találkoztam, aki csupán a dalaival el tudott olvasztani. Rámosolyogtam, és csak néztem a fehér szemeit, melyeket oly sokáig figyeltem otthon is. -Tényleg te vagy ugye? Annyira szeretem a dalaidat… Főleg a Wolf in sheep`s clothing-ot… Annyira jó… Lassan felkeltem, és ügyetlenül előhalásztam a táskámból egy képet, és egy tollat. A kezébe nyomtam. -Ha megtennéd…- Mondtam elvörösödve.- Bella Rapto vagyok. ~Egy nagyhatalmú démon vagyok… Miért vörösödöm csak úgy el? Nem vagyok belezúgva ebbe az alakba! Ő hirtelen rám mosolygott, amitől majdnem kiugrott a szívem. Elvettem a képet, és visszamosolyogtam rá… | |
| | | Catena Kohr 1. szint
Hozzászólások száma : 33 Aktívság : 5134 Hírnév : 1 Join date : 2010. Apr. 25. Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.
Karakterlap Faj: Vérfarkas Kaszt: Kardművész, Vadász Oldal: jó
| Tárgy: Re: A kihívások napja Pént. Jún. 25, 2010 6:49 pm | |
| Már megint Florida… Utálom ezt a helyet, de nem különben, mint a többit. De munka volt, több lakos jelentette, hogy a városban láttak alakot, az egyik megrántott néhány fonalat, míg a másikra leömlő anyag összeégette a testét. Ezt furcsának találtam, hisz egy vadász nem fél, ha rácsöppen a szentelt víz a kezére. Reménykedtem benne, hogy csak egy őrült végezte ki a szerencsétlen áldozatát, valami savval. Megvizsgáltam a helyszínt, és rájöttem az nem más, mint víz. Víz, ami valamikor érintkezett szent kegytárggyal, és egy kevés kántálással. Tehát arra a következtetésre jutottam, hogy a keresett személy démon. Előkészítettem hát egy nagy adag szent folyadékot. De most csak a szemtanúhoz igyekeztem, hogy kikérdezzem mi történt vajon. Mikor elértem őt, csak akkor jöttem rá, hogy félőrült a fickó. Mindenfélét mondott, amiből csak azt tudtam kihámozni, hogy valamilyen Rapto, megy vörös haj… Megvontam a vállam, és elindultam a következő helyszínre, ami egy könyvtár lett volna. Meg akartam keresni ezt a Rapto-t. Legyen utca, vagy név, bármi, de meg akartam találni. Unottan sétálgattam az utcán, és közben a földet figyeltem. A figyelmetlenségem eredményeképp összeütköztem egy fiatal lánnyal. Elcsodálkoztam, hogy sétálgathat valaki ilyen lengén öltözve, bár most is csak harminchét fok volt. Nekem nem volt melegem még a vaskos kabátomban sem. Néztem a gyámoltalan teremtést. Hirtelen valami furcsa érzés tört rám, valami olyan, ami már rengeteg éve kímélt. Úgy „haraptam volna rajta valamit”. Összezavarodtam, de az arcom nem változott ugyanolyan kifejezéstelen maradtam, mint eddig. -Ó, valami olyan vagyok igen…- Motyogtam, és fellélegeztem, hiszen csak az álnevemet tudta. ~Catena Kohr… Igen, inkább azt használom! Remélem nem tartasz föl sokáig, mert még van egy kis füst, amit valami forró helyre kell küldenem~ Gondoltam. Nem akartam hangosan kimondani, mert azzal a zenésztársaim hírnevét is elrontottam volna. - A Wolf in sheep`s clothing, egy nagyszerű dal. Természetesen nem én írtam. Legalábbis nem egyedül, a fiúk nélkül nem ment volna- válaszoltam, közben legbelül büszke voltam, hogy az a dal nyerte el a tetszését, ami a leginkább a szívemhez nőt. ~Ha tudnád mennyire igaz is rám az a dal, megrémülnél tőlem. A fenébe is… Gusztusos vagy!~ Gondoltam, és a hátam mögött összeszorítottam az ujjaim. Valóban rengeteg éve voltam utoljára ilyen közel egy nőhöz. A kezembe erőszakolt egy képet rólam, és egy tollat. Én írni kezdtem: Nagyon örülök, hogy találkozhattam egy ilyen csinos lánnyal. Sok szeretettel Kevin Kohr neked… ~Bella Rapto? Erről a nőről beszélt az a féleszű fickó?~ kérdeztem magam, és végigmértem őt.~ Vörös haj… Ő az, ez egy démon! Gyorsan leírtam a nevét, és átnyújtottam a képet. Közben álmosoly jelent meg a képemen. Idegesen álltam előtte, és gondolkoztam mit tehetnék. Ki kellett derítenem, valójában mi is ő, ezért közelebb léptem hozzá, és mélyen a szemébe néztem. | |
| | | Bella Rapto 1. szint
Hozzászólások száma : 8 Aktívság : 5045 Hírnév : 1 Join date : 2010. Jun. 24. Tartózkodási hely : Ott ahol szükség van rám
Karakterlap Faj: Démon Kaszt: Oldal: semleges
| Tárgy: Re: A kihívások napja Szomb. Jún. 26, 2010 1:01 am | |
| Amikor megláttam Kevint örültem neki, és bármit megtettem volna, ha megkér. Ám amikor elkezdett furcsa dolgokra gondolni. Furcsákra rossz értelemben, én megzavarodtam. Csak azért néztem a fejébe, hátha meg szeretne ismerni közelebbről is, de valami mást találtam. Gusztusosnak tartott, de úgy éreztem, ez nem az, amit a férfiak legtöbbször mondani szoktak. Kezdtem megijedni a férfitól, akivel eddig találkozni akartam. Egyre biztosabb lettem abban, hogy valami furcsa benne, míg meg nem hallottam a gondolatai közt saját fajtám elnevezését. Ledöbbentem, és megremegtem. Nem értettem honnan tudhat ő ilyen dolgokról. A Gondolatai közt találtam valami furcsát, amit először nem értettem, de végül felfogtam. Valami furcsa másodlagos gondolatokat láttam, de szavak nélkül, csak valami furcsa morgást. Nyeltem egyet, és felnéztem az előttem álló vérfarkasra. Ő közelebb lépett, de már nem bírtam megbízni benne. Úgy tudtam a farkasok csak a vérre, és a húsra mennek. Gonosz szörnyetegek mind, de miért pont Kevin? -Öhm… Nem szeretnél leülni valahova beszélgetni?- kérdeztem tőle. Nem tudom mit reagált, de én leültem egy közeli padra, és csöndben figyeltem. Közben próbáltam mosolyogni, de csak valami fancsali viccsor jelenhetett meg az arcomon. Aztán megpróbáltam minden mozdulatát szemmel tartani, bár ez lehetetlen volt. Hiába bármi, néha muszáj elkapnom a szemem róla. Félek, hogy a gazdatestem megsemmisül, hiszen már sajátomnak tartom ezt a testet. Nagyon szeretem, és féltetem is rendesen. Megpróbáltam A fiú tekintetét kerülni, hiszen az eddig vágyott szemek most már ijesztővé váltak. Lassan a hátam mögé nyúltam, és megragadtam az egyik dobótőrömet. Csak remélni tudtam, hogy az ezüsthegyű az. Előre vetődtem, és szúrtam, egyenesen Kevin hasát céloztam. Közben néhány könnycsepp indult az arcomon, mert imádtam a dalait. -Pedig lehetett volna valami köztünk!- Mondtam, mikor elérte a penge. | |
| | | Catena Kohr 1. szint
Hozzászólások száma : 33 Aktívság : 5134 Hírnév : 1 Join date : 2010. Apr. 25. Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.
Karakterlap Faj: Vérfarkas Kaszt: Kardművész, Vadász Oldal: jó
| Tárgy: Re: A kihívások napja Szomb. Jún. 26, 2010 1:56 pm | |
| Egy démonnal álltam szemben, így fel kellett készülnöm mindenre. Még arra is, hogy már rég tudja ki és mi vagyok. Lehet, hogy ez a rajongósdi is csupán álca volt, hogy végezhessen velem. Rájuk is vadásztam, bár nem úgy, mint a farkasokra. Számomra az elsődleges cél a saját fajtám kiirtása volt. Elgondolkoztam, mivel is ölhetném meg az előttem álló lényt, de nem jutottam semmire. ~Fenébe. Visszaűzni viszont nem tudom, ahhoz idő kell, és most abból sincs sok~ gondoltam. Elkezdtem a hátam mögé nyúlkálni. Ellenőriztem a kardom, és a fegyvereim helyzetét, és mindent a helyén találtam. Végül az övemre erősített kistáskában ellenőriztem a szentelt vizet, és felsóhajtottam. Rájöttem, hogy mint egy kezdő ficsúr ostoba mód nem ellenőriztem mindent indulásnál. Nem volt nálam a flaska, így csak a testi erőm állt a rendelkezésemre, illetve a közelemben található vasból készült dolgok. ~És most meg kéne öljem? A francba az egésszel, miért őt? Miért egy ilyen lányt kellett kikapnom? Valami rusnya vén banyát is megszállhatott volna, vagy netán egy férfit, de szerencsétlenségemre egy csodás nőt választott.~ Mondtam magamnak, miközben felmértem hogy is tudnék végezni vele. Már úgy döntöttem, hogy itt hagyom, és majd felfegyverkezve elkapom másnap éjjel, de nem így lett. Azt ajánlotta, hogy üljünk le, amit én elfogadtam, hisz úgy elég közel lesz, és talán valahogy meg tudom állítani. Amikor a legkevésbé sem vártam volna rám támadt. A kése végigszántotta a pólómat, de a bőröm sértetlen maradt. Én lenéztem a késre, aztán föl rá. -Kisasszony, hogy képzeli, hogy hasba szúr? Pláne vaskéssel!- Mondtam határozottan, és kitéptem a bájos kacsójából a fegyvert. -Valóban, te nagyon vonzó vagy, de sajnos démon. Szerintem, nem működne, hisz bármikor megpróbálhatnál megölni! A Démonok mind undorítóan gonoszak!- Mondtam, és felkeltem mellőle. Erősen szorítottam az ő dobótőrét. Elmosolyodtam, mert a késpárbajokban is otthon voltam, ahogy a kardforgatásban is. Hátrálni kezdtem, közben tartottam az ugró távolságot. Csak egy fegyverem volt, amit nem akartam elveszíteni, de azt sem akartam, hogy a kezemmel együtt tűnjön el, és viszonylag lazán tartottam a fegyvert. Figyeltem mit lép, és közben körözök körülötte. Ha felém támad, a késsel visszatartom, ám reménykedek, hogy sikerülhet megadásra kényszerítenem. ~Francba… Miért vörös hajú? Mindig a vörös haj volt a kedvencem, erre egy démonlány jön, és pont vörös.~ Merengtem, közben erősen figyeltem őt. Lassan előhúztam a pisztolyom, és rálőttem. Ezüst töltény volt benne, úgyhogy nem tudtam, okozhat e kárt neki, de reménykedtem. Közben megpróbáltam közelebb kerülni hozzá, hogy megvághassam. Mindig úgy gondoltam, hogy a démonok szeretnek játszani az emberekkel, ám ez a lány másnak tűnt. Rettegve szúrt felém, és úgy is ült mellettem. Zavaros volt nekem, de reméltem, hogy az ember ébredezik, és ki próbálja lökni a démont. Végül úgy döntöttem, megvárom mi történik vele. | |
| | | Bella Rapto 1. szint
Hozzászólások száma : 8 Aktívság : 5045 Hírnév : 1 Join date : 2010. Jun. 24. Tartózkodási hely : Ott ahol szükség van rám
Karakterlap Faj: Démon Kaszt: Oldal: semleges
| Tárgy: Re: A kihívások napja Vas. Jún. 27, 2010 12:01 am | |
| Elvette a késem, ami komoly gondot jelentett, hiszen annak az éle vasból volt, ami nem túl egészséges számomra. Rettegve gondoltam bele, mit tehet velem, ha véletlenül tényleg elér, és megsebez. Rettegtem tőle, hiszen egy szörnyeteg volt nem vitás. Dühös voltam, hiszen súlyos sérülést is ejthettem volna rajta, de a pillanat túl gyorsan telt el. Ismét arra vetemedtem, hogy a gondolatai közt kutassak. ~Most miért gondol ilyeneket? Mit aggódik a külsőmön, egyszerűen felfogni sem tudom… Talán attól fél, hogy a hús „füst” ízű lesz, vagy mi? Ahh~ Gondoltam dacosan. -Hogy képzelem? Te fenevad! És miért hiszed, hogy minden démon gonosz? Igaz, rengeteg vér szárad a kezemen, de kötelességem volt megtenni. Az én életem fontosabb, mint másoké. Nem vagyok jóságos szamaritánus! De te meg egy Vérfarkas vagy, ami sokkal undorítóbb! Ostoba agyatlan szörnyeteg, aki az emberek húsán él! Vártam mit reagál, és tovább figyeltem őt, közben előhalásztam a másik kést. Gyorsan mozgattam az ujjaim közt, és őt figyeltem, ahogy távolodik. Felugrottam a padra, és a támlájára támasztottam a lábam. Nem volt nálam elegendő fegyver, ám tudtam, hogy nem messze innen elrejtettem egy kardot, hogy használhassam, amikor akarom. Tudtam, mi is az, amire szükségem lehet még. Valami ezüst, de igen gyorsan, és ami elég nehéz, hogy felnyársalja. Hátra néztem a templomtorony felé, és már tudtam mit fogok feláldozni azért, hogy életben maradhassak. A templom tetején ott volt egy ezüstkereszt, ami csábító hegyes véggel volt ellátva. A régi ördögi gondolkodásom visszatért, és végiggondoltam mit is tehetnék vele. Először az a gondolat futott át az agyamon, hogy óvatosan felhasítom vele a hasát, ám a testével szörnyű dolgokat művelek, végül egy életnagyságú bábuként a szobámba teszem. Hirtelen lefagytam, és könnyek szöktek a szemembe. Megrémültem magamtól, de tudtam, legalább az életem meg kell mentenem. Megrántottam a karjaim, és felkészültem végre, hogy lecsapjak, ám újra meghallottam a gondolatait. Meglágyultam kicsit, mert aggódást hallottam belőlük. Megint határozatlanná váltam, ám a felém süvítő töltény felébresztett. Épp időben kaptam el, és néztem rá, és valóban az volt, mint aminek hittem. Egy ezüst golyót kaptam el, így nem sérültem meg, de egyben megint összezavarodtam. Minek hord egy farkas ezüstöt magánál, hisz ezzel úgymond a saját halálos ítéletét írja alá. Ha ellene fordulna a fegyvere, vagy valaki megszerezné tőle, akkor könnyedén meghalhatna. Már teljesen értetlenül álltam az eset előtt. Erősen rámarkoltam a késemre, és megemeltem a kezem. -Nem akarok harcolni, de muszáj!- Szóltam elhivatottan, és eltűntem előle. Természetesen teleportáltam, egyenesen a rejtett kardomhoz, amit kézbe vettem, és újra a farkasnál teremtem. Vissza kellett mennem, hiszen ha nem végzek vele, talán bosszúból embereket kezd ölni. Megpörgettem a csuklóm körül a pengét, és figyeltem őt, hogy mit tesz. Közben a másik kezemben levő kést felé dobtam. Nem érdekelt, hogy talál e, hiszen csak elterelés volt. Közben megindultam felé, hogy megvágjam őt. A kardon vékony ezüstréteg volt, így reméltem, hogy egyből valami végzetes sebet ejthetek rajta, és akkor vége a küzdelemnek. Közben sírtam, mert bizony ez az egy halál nagyon megviselt volna. | |
| | | Catena Kohr 1. szint
Hozzászólások száma : 33 Aktívság : 5134 Hírnév : 1 Join date : 2010. Apr. 25. Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.
Karakterlap Faj: Vérfarkas Kaszt: Kardművész, Vadász Oldal: jó
| Tárgy: Re: A kihívások napja Szomb. Aug. 14, 2010 2:21 am | |
| Egyre furcsábban éreztem magam, de szükséges volt a lány ellen küzdenem, hisz démon volt. Nem tudtam mit tenni az érzés ellen, hogy rosszul teszem, amit teszek. Óvatosan akartam mindenképp eljárni. Teljesen összezavart a lány, de a munka volt az első. Mikor meghallottam mit mond, teljesen ledöbbentem. -Mit mondtál?- Kérdeztem dühösen.- Igen, öltem embert, de még sosem ettem belőlük. És csak olyanokat öltem meg, akik végeztek volna velem! A Démonok magából a gonoszságból születnek… Valóban mit is képzeltem, amikor gonosznak mertelek nevezni? Már nem értettem az egészet, de makacsul ragaszkodtam ahhoz az elképzeléshez, hogy minden démon gonosz, és mindnek halnia kell. Még zavartabbá váltam, amikor eltűnt, és amikor újra előttem állt, már kard volt a kezében. -Igen, a harc szükséges. Veszélyes vagy, hisz Démonnak születtél. El sem hiszem, mi is járhat a fejedben…- Morogtam, hirtelen eltűnt. Már vártam mikor jelenik meg, és ront majd rám dühödten. Ám amikor a szemem előtt megjelent, nem volt agresszív, amin kicsit meglepődtem. Nála volt egy kard, elmosolyodtam, és előhúztam a sajátom. Felém hajította a kést, ami elől kitértem, és elkaptam a levegőben, ezzel elejtve a vaskést. Éreztem, hogy a szag közeledik, ezért hátra ugrottam, és egy suhintással félreütöttem az ő kardját. Mikor földet értem, elvicsorodtam. Ezüst kard volt nála, tehát a gyengéimmel tisztában volt, bár az erősségeimről még nem tudhatott. Sebesen mögé kerültem. ~Nem fogom tudni megsebezni, de talán megzavarhatom…~ Gondoltam, amikor a háta felé csaptam, majd a vasból készült penge felé vetettem magam. Még a levegőben hátradobtam a felesleges ezüstből készült kést. Hason csúszva felkaptam a kést, és hirtelen megfordultam, hogy kivédhessem az esetleges csapásait. Mikor megláttam, hogy áll előttem, kicsit lefagytam… ~Több mint ezer éve nem hatott rám így nő… A fenébe is, nem hiszem, hogy olyan könnyed módon megölhetném. Nem akarom bántani őt, de mások védelmére esküdtem fel.~ Gondoltam. A lány arcáról lecsöppent egy csepp izzadtság.~ Ez rossz… Nem nézhetem emberi szemmel őt! Hiába vagyok piszkosul erős, azért az én szívem sincs kőből… Az-az arc, és ez a test. Túl csinos, hogy meghaljon, de véget kell vetnem neki. | |
| | | Bella Rapto 1. szint
Hozzászólások száma : 8 Aktívság : 5045 Hírnév : 1 Join date : 2010. Jun. 24. Tartózkodási hely : Ott ahol szükség van rám
Karakterlap Faj: Démon Kaszt: Oldal: semleges
| Tárgy: Re: A kihívások napja Szomb. Aug. 14, 2010 7:52 pm | |
| Nem vagyok gonosz, hiszen csak a nekem kiszabott munkát végeztem, méghozzá jól. Muszáj volt, hisz ha nem tettem volna már akkor ismét az örök börtönömben lennék mélyen… Démon voltam tényleg, ám sosem akartam az lenni, csak kikerülni abból a nyavalyás ólomruhából, mely örökké húzott a mély felé. Életemben képmutató lehettem, hisz ezt a büntetést kaptam, ám már nem számított. Megszabadultam a lelkem sújától, így most szabadon járhatok… Hallottam, amint arra gondolt, hogy meg próbál zavarni, és rájöttem hová is tűnt. Félreugrottam, és figyeltem, ahogy a vaskés felé közeledik, ám még el kellett kerülnöm a másik dobótőröm. Óvatosan felnéztem, és meghallottam őt. Az arcomba tódult a vér, a térdeim megremegtek, hisz álmaim férfija most áradozott arról, mennyire vonzónak tart. Kicsit hátrébb lépdeltem, és nyeltem egyet. Remegő kézzel tartottam a fegyverem, és az ő megenyhült tekintetébe fúrtam az enyém. Kissé homályossá vált a látásom, a könnyektől, de elfordultam szégyenemben. -Ez nem fog menni…- Mondtam halkan, és letámasztottam a kardom. Csak figyeltem őt, és próbáltam lenyugodni.- Kevin… Én… Nem akarom ezt, túl nehéz. Próbáltam kicsit megnyugodni, vettem egy mély levegőt, és ismét mélyen belenéztem a férfi szemeibe. Harcolnom kellett, tudtam, így keményen megmarkoltam a kardom, és felemeltem. -Tudod mit? Ajánlok egy fogadást… Ha te győzöl, örökre felhagyok az ártatlanok gyilkolásával, sőt, hogy szemmel tarthass, veled megyek. Ha viszont legyőzlek, akkor te leszel kénytelen velem tartani egy darabon! Nos? Gonosz voltam most, de inkább furfangos, mert így én mindenképp jól járok. Meghallgattam őt, és a gondolatait, majd előre vetődtem, és a karddal próbáltam megvágni őt. Majd felgyújtottam mögötte a talajt. Így nem mehetett hátra, kivéve a tűzön keresztül. Addig is ismét megemeltem a kardom, balról indítottam a vágást, úgy, hogy a kard vége elérje, a tűzet. Persze megvártam, hogy mit tesz, és mögé teleportáltam magam, hogy a combja felé szúrhassak. Utána a karját vettem célba, hogy így legalább az egyik oldalát lebéníthassam, és nagyobb esélyem legyen győzni. Reménykedtem benne, hogy legyőzhetem, és talán történhet köztünk valamit. Démonként talán túl optimista vagyok, de el akarom érni, hogy az enyém legyen, nem hiába voltam a mohóság démona… | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: A kihívások napja | |
| |
| | | | A kihívások napja | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |