Victor Aelfric

~ általános

név: Victor Aelfric
becenév: A fényképész
kor: 171 ( 20 évesnek néz ki, bár gyakran változtatja alakját)
nem:Férfi
születési idő, hely: 1839, Vadnyugat
kaszt: Alakváltó
foglalkozás: Szabadúszó fényképész

~ előtörténet

A porban feküdve próbáltam erőt meríteni magamból, hogy felálljak és megtudjam, hogy mit keresek itt, ugyanis semmire nem emlékeztem, csupán egy furcsa szerkezet volt mellettem. Feküdtem még két-három percig, mikorra teljesen kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy egy kisebb sikátorban fekszek, és mindenfelől lövöldözések hallatszanak. Nehezen de sikerült feltápászkodnom és körülnézni. Egy újságot fújt oda a homokos szél a lábaim elé és felvettem. Az újság semmi fontosat nem közölt csupán azt, hogy 1839 van és valamilyen eszközt feltaláltak amivel meg lehet örökíteni a képet. Hátrapillantottam a félig homokban rejlő eszközre és tudtam, hogy az egy fényképezőgép, mivel így is említették az újságban. Megvizsgáltam a szerkezetet, de nem volt ismerős, sőt egy kicsit nagy is volt, hisz három lába is volt neki. Felvettem, valahogyan összecsuktam a hosszú lábait és elindultam, ki a sikátorból. Amint kiértem megcsapta orromat a lőporos levegő és a kocsmákból kiáradó alkohol szaga. Megrészegülve tértem be az egyik kocsmába és leültem a pulthoz, valamint magam mellé támasztottam a fényképezőgépet.
- Csapos valami erőset. - Mondtam és átkutattam a zsebem némi pénzért, és találtam is, amelyet kitettem az asztalra: - A többi a magáé. - Mondtam.
Belekortyolva éreztem, hogy végigmarja a torkomat az ital, de ez kicsit felrázott. A csapos kérdően nézett a mellettem lévő szerkezetre.
- Hé fiú az micsoda melletted, valami fegyver? - Vizsgálta meg közelebbről.
- Nem... ez egy...képrögzítő. - Próbáltam szavakat találni a félelmetes kinézetű embernek.
A csapos még mindig nem értette, így rámutattam az újságra amely a kocsma padlóján hevert, majd kisétáltam a kocsmából és egy eldugott helyre mentem, talán ugyanabba a sikátorba ahol felébredtem. Végignéztem magamon és egy körülbelül harminc éves embert láttam, bár fiatalos külsőm volt. Az oldalamon egy fegyver pihent amelyre egy sólyom volt gravíroztatva. Leguggoltam és közelebbről szemügyre vettem a gépet, amely lehet lopott volt. Pár gomb volt rajta, így nem lehetett nehéz a működése valamint egy fekete csuklya szerűség. Egy ötvenes éveiben járó ember állt háttal nekem, bár jobb oldali arcát, így a szemét is látni lehetett. Beállítottam a gépet, amit magam sem tudom, hogy honnan tudtam és lefényképeztem. Pár másodperc múlva a kép megjelent a papíron, melyet a gép dobott ki. Hosszasan néztem a képet, majd hirtelen iszonyú fájdalom jött rám , a testem megváltozott, de ordítani nem ordíthattam, hisz akkor az egész város felfigyel rám. Ismét a porban feküdve tértem magamhoz, de már emlékeztem. Felálltam, de nehezen ment, valamint a jobb lábamra sántítottam is. Lefényképeztem magam, és először nem akartam hinni a szememnek. Akit az előbb lefényképeztem, ugyanúgy nézek ki. Kapkodtam a levegőt, de a képen még valamire lettem figyelmes, hogy a szemem ezüstösen megvillant, pont a fényképezés idejében.
- Mi vagyok? - Tettem fel a kérdést és végignéztem öregedő kezeimen. - Ha vele sikerült mással is fog. - Határoztam el magamban, és a sikátorban, egy üres doboz mögött, szemeltem ki a következő áldozatom. Körülbelül egy húsz éves srác tekintetén akadt meg a szemem, majd megnyomtam a gombot és elkészült a kép. Megnéztem a képet, majd a homokba dobtam.
- Menni fog a kép nélkül is. - Mosolyodtam el és csak most igazán tudatosult bennem, hogy mi is vagyok valójában, és ezzel a csodálatos képességgel még sokra vihetem. Hosszasan bámultam a fickót, majd megkezdődött az alakváltás. Jobban bírtam mint két alkalommal ezelőtt, itt már csak térdre rogytam. Megnéztem a kezeimet és megsimítottam kissé borostás arcomat. Sikerült ismét, és még a fényképezőre sincs szükségem. Ezután életem hatalmas fordulatot vett. Mivel 1839-ben ébredtem fel, ezért innen számítom születésem, és ez így van rendjén, fogalmam sincs, hogy ki voltam azelőtt, de ezzel az erővel bárki lehetek. Bárki, akár egy koszos útonálló, vagy a Sheriff is. Évek teltek és én átvágva az embereket egyik helyről a másikra mentem és raboltam, de egyszer sem gyilkoltam, ugyanis arra képtelen lettem volna, mármint az ártatlanokat. Teltek az évek a vadnyugat sem volt már a régi. Harcoltam az I. Világháborúban és a II. Világháborúban is mint katonai fényképész, persze újabb kamerával. Minden háborúban, minden ütközetben ott voltam, hogy ezeket a képeket megörökítsem és ha kell akkor azzá tudjak változni akivé csak akarok. Több évtized telt el és változtak az emberi vonásaim, rájöttem, hogy nem lehet megölni, csupán ezüstgolyóval, ezt a háborúk alatt vettem észre, hisz a tiszteknek volt amikor ezüstgolyós fegyverük volt, ez pedig állandóan vérzést és gyengeséget jelentett. Most jelenleg Arkansasban vagyok és egy természetfotózással bíztak meg, azonban itt rájöttem, hogy állatok alakját nem bírom magamra ölteni.


~ jellem
Az évszázadok során rengeteg barátom volt, hisz ilyen képességgel könnyen be tudtam illeszkedni a társaságba. Könnyen barátkozó vagyok, szeretek mindent tisztázni a legelején, valamint gyanakvó, de mindezek ellenére barátságos és mindig jókedvű.


~ külső
Közepes testmagassággal, barna szemmel, barna hajjal rendelkezek, általában ezt a kinézetet viselem.

~ felszerelés
-1 db fegyvertartó öv(vadnyugati féle), bár ezt a cipzáros pulóverem takarja,
- egy Magnum 357-es forgótáras kézifegyver
- 24 db ezüst töltény. ( A töltényeket henger alakú tartóban tárolom, így rövid idő alatt újra lehet tölteni a fegyveremet.
- Egy vadászkés, amely ezüst éllel van ellátva, a bokám mellett elrejtve.
- Egy Canon objektív fényképezőgép.


~ egyéb
- Egy fényképtartóba több ezer kis méretű fényképek.