Kevin Kohr lakhelye

Lakhely: Colorado
Leírás: Nem a legveszélytelenebb hely
Szükséges a dolgok kint, és bent tartására
A felszín
Ám a hosszú évek munkája hatalmassá bővítette a földalatti otthont

Az Edzés

Ma is volt egy edzés, amit ellőre elterveztem Lionelnek, de ismételten túl későn kapott észbe, hogy létezem. Dühös voltam, hiszen két éve „neveltem” őt, és bizony jobb fiam lett volna mint az igazi. De ezt persze neki nem vallottam volna be, hisz akkor elbízta volna magát, mert ennél jobban azt már szinte lehetetlen. Számomra ez a kölyök sokat jelentett. Nem arról volt szó, hogy megmentettem és most is felelősséggel tartozok érte, még ha ez igaz is. Azóta itta magába a tudást, melyet én oly nagy örömmel adtam tovább. Minden apró információt megosztottam vele, gyakran beszéltem az életemről, és a hibáimról, hogy tanulhasson belőle. Gyakran pimaszkodott velem, és teszi ezt még ma is, de sosem bántam ezt, tiszteletből teszi, ezt tudom, és még ő sem tagadhatja ezt le!
Több esetben, a két év alatt, a testét edzettem, amit gyűlölt, ám szükségesnek tartottam. A képességét kevésbé fejlesztettük, de fejlődött ő magától is, hisz tudtán kívül amikor használta egyre jobban megtanulta kezelni. Egykoron végtelen hatalommal rendelkezett, de sajnos már határok közé szorult, de amíg én itt vagyok fejlődni fog. Két év után, végre magát a harcot akartam erősíteni benne, amiben máris előnye volt.
Gondolat, egy olyan dolog, mely nélkül azt hisszük nem létezhetünk, ám ez baromság. Ha tudod kivel, állsz szemben, akkor védekezhetsz ellene. Legalábbis csak rá kell jönnöd, hogy miként fordíthatod az ellenfeled ellen a saját erejét. Ebben ügyes voltam, hisz emberkoromban a nálam tízszer nagyobb farkasokkal harcoltam, és ezt az ágat követve küzdök még ma is.
Most előkészítettem mindent, a három kardot, a falakra tettem, és erősen odarögzítettem, hogy ne tudja őket elvenni, kétszázöt kilógrammos terhelést bírnak a pántok, melyekhez ugyanaz a kulcs illett. A kulcsot, pedig a csuklómra kötöztem. Aztán szólongatni kezdtem a fiút, aki nyugodt megfontolt tempóban érkezett.
-Mit szeretnék? Nos, az edzésedet tartjuk meg, méghozzá most. Nem kell megint bevágni a „én már ugyan nem futok megint hatvan kilométert” arcot!- Mordultam fel, és körbemutattam a teremben.- Most nem a testedet eddzük, hanem a tudásod! Ma megtanulod, hogy nem támaszkodhatsz mindig arra, amit a tudósok adtak neked! Inkább arra, ami itt van!
Aztán a fejére böktem az ujjammal, majd a mellkasára. Gondoltam, hogy a fejemben akarhat kutakodni, ezért nem gondoltam semmire, csupán néztem őt. A gondolatok eltűntetése nem esett nehezemre, hisz a farkasok gyakran ösztönből cselekedtek, és akkor nem gondolkoznak.
-A lényeg, majd megtámadlak, te pedig védekezz, ha lehet inkább karddal, de az erőd is használhatod!- Mondtam, úgyis tudtam, hogy a képességeit nem tudja kihagyni a harcból.