Erdő

Tárgy: Erdő Szomb. Jan. 16, 2010 11:43 am

Aki egy nagy és összefüggő erdőt keres, nos, hogy is mondjam... az megtalálta. Ez egy nagy és szép természetes erdő... Egyetlen egy ember se nyúlt bele ez a természet műve..

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Márc. 01, 2010 10:00 pm

A találkozás

Éppen az úton mentem a kocsimmal, mert nemrég voltam Texarkanaba, ahol a másik múzeum tulajdonosával cseréltünk pár régi tárgyat. Miközben mentem az úton hallgattam a kemény rockot. Az úton mintha láttam volna valakit, de egyszerre csak eltűnt a szemem elől.
- Mi volt ez? Na, mindegy inkább nem foglalkozok vele. - gondoltam magamba.
Mikor már egy kicsit messzebb jártam elkezdett füstölni a motorháztető és lementem az útról. A kormányba fejeltem idegességemben.
~ Na, ilyen is pont velem történik. - mérgelődtem magamban miközben kiszálltam a kocsimból. Felnyitottam a motorháztetőt és szörnyű nagy füst csapódott ki a motorból. Nézegettem a sok vezetéket meg a motort.
~ Ehhez én nem értek. Na, most mit kéne csinálnom? - kérdeztem magamtól, majd lecsaptam a motorháztetőt. Szagot fogtam, s elkezdtem szaglászni.
- Ez valami ismerős illat. - mondtam halkan és elkezdtem az úton visszafelé menni a szag után.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Márc. 01, 2010 10:15 pm

A találkozás

Az út mentén egy árnyra lettem figyelmes. Rögtön a kezemet a pisztoly mellé emeltem, ez olyan vadnyugati szokásom volt, bár nem szerettem azokat az időket. Láttam, hogy felugrik a fára és az erdő belsejébe siet. Hirtelen megmozdult az egyik, majd a másik lábam is és futásnak eredtem, kerestem a tekintetem, de csak árnyat láttam, amely távolodott, próbáltam elbújni fák, bokrok mögé kisebb nagyobb sikerekkel, hogy nehogy észrevegyen. Hihetetlen tempót diktált, de valamennyire tudtam követni, majd egy fa törzséhez hozzálapulva lihegtem párat.
~ Mi a fene ez? emberi alakja van, de kétlem, hogy ilyen mozgékony lenne. - Próbáltam kitalálni kit vagy mit is követek. Ismét futni kezdtem, viszont pár pillanatra lassítottam, hisz már el is tévedtem. Ezután gyorsítottam a futásomon és ''üldözőbe vettem''. A fegyveremen ott pihent a kezem, valamint a nagy ujjam a kibiztosítón.
~ Mik történnek velem ezen az éjszakán? - Tettem fel magamban, a kérdést, de csak az erdőben élő állatok zaja válaszolhatott volna rá, bár úgysem érteném mit is akarnának velem közölni. Tovább követtem az alakot, aki hirtelen megállt. Egy kisebb bokor mögött húztam meg magam, de úgy éreztem, hogy az ''árny'' tudja, hogy a közelébe vagyok. Próbáltam a fényképezőgépet lassan felemelni, de a mivel az erdő mélyén sötét volt és a célpont messze, ezért nem lehetett tisztán kivenni az alakot. Meglapulva vártam a következő mozdulatát.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Márc. 01, 2010 10:38 pm

A találkozás

Hiába próbáltam ellógni, az a fickó egyáltalán nem akart lekopni. Lepattantam az ágról, majd guggolva érkeztem meg egy kiemelkedő sziklára, onnan pedig sejtelmesen tekintettem magam mögé, viszont zajokat hallottam az erdőből. Összeráncoltam a homlokomat, s egy nagyon halvány mosoly jelent meg a számon.
- Meg kell vallani elég kitartó a srác...- jelentettem ki, ezt követően egy újabbat ugrottam, majd az egyik patak peremére érkeztem, és azon szintén átakrobatikázva kezdtem mélyebbre rohanni a fák sűrűjébe.
~ Vajon mit akar tőlem? Talán ő is egy vadász? Az elég kínos lenne, elvégre én is az vagyok. Lehet, még tudnánk is beszélgetni egy jót. Azt hiszem erre mondják, hogy rosszkor, rossz helyen.~ merengtem el, viszont a közelből már egy másik szagot is megéreztem. Megtorpantam, először csak lassan kezdtem sétálni, ezt követően teljesen megálltam. Fejemet az ég felé szegezve, újra próbáltam illatmintát szerezni. Igazából csak nem akartam hinni a saját érzékszerveimnek. Vicsorítani kezdtem, elég rossz előérzetek kerítettek hatalmukba eme fejlemény lefolyása közepette.
- Miért nem tudok csak egyszer normálisan hazatérni?- tettem fel a költői kérdést a semmibe, miközben egyik kezem Gregoryra helyeztem, viszont még nem rántottam elő a tokjából. Mialatt egy helyben álltam, hallottam, ahogyan az engem követő férfi is egyre jobban beér. Igazából nem nagyon tudtam mit cselekedni, ezért előhúztam mindkét Desert Eaglemet, majd két irányba széttártam a kezeimet. Ez a két irány megegyezett azzal, amerről a két vendégem közeledését vártam. Fejemet lehajtva tartottam, de szemeimmel folyamatosan fürkésztem a sötétet.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Márc. 01, 2010 11:05 pm

A találkozás

Miközben egyre jobban éreztem az ismerős illatot egyre gyorsabban kezdtem el futni. De egy másik szagot is éreztem, de az még túl messze volt a másik követett célpontomnál.
~ Ebben a sok futásban kezdek megéhezni. - gondoltam magamban miközben szép fiatal szűz lányokra gondoltam, ami csak éhesebbé tett. A sűrű erdőben nagy rohanás közben löktem el a fenyőfa ágakat az orrom elől. Már elég közel jártam a célpontomhoz és elővettem a két M&P 40-est, amiket a fogaimmal felhúztam. Valamit az egyik fánál egy kicsit kilógott a törzstől. Erre én gyorsan bebújtam a legközelebbi fatörzs mögé.
~ Itt van, a lehet, hogy ő is észrevett. Na, nem is húzom, tovább az időt támadok. - gondoltam miközben elkezdtem szaladni az egyik fatörzstől a másikig szaladtam, s lőttem.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Márc. 01, 2010 11:20 pm

A találkozás

Amikor a bokor mögül kinéztem megláttam, akit eddig kergettem, egy fekete hajú ember állt elég távol tőlem, aki azonos korú lehetett velem. Két fegyverét oldalra tartotta egyiket az én irányomba a másikat pedig tőlem távol egy ismeretlen dolog felé. Amint megláttam a fegyverét a kezébe azonnal egy fához húzódtam és a kamerámat kitartva a fa mögül szemléltem.
- Ha szétlövöd a kamerát, nagyon megbánod. - Tettem hozzá suttogva és figyeltem az eseményeket. A fa elég takarást biztosított, de mivel nem szeretem a meglepetéseket bal kezemmel, ami még szabad volt, kicsatoltam a fegyvertartó felső szíját és az arcomhoz emeltem a Magnumot.
~ Szóval lesz látogatónk is, kíváncsi vagyok miféle szerzet jöhet még rajtunk kívül ide. - Gondoltam végig, hogy mi a fenét keresek az erdő közepén rejtélyes alakokkal, hisz eddig rendkívül nyugodt életem volt, legalábbis ezt gondoltam. A másik alakot is messziről kilehetett venni, egy félhosszú hajú srác volt az. Azonnal lőni kezdett a tőlem nem messze lévő alakra.
~ A francba...mibe csöppentem bele? - Tettek fel a kérdést, de mint mindig nem kaptam rá választ. Rögtön a nyakamba akasztottam a fényképezőgépet és még jobban a fához lapultam.
~ Ha lenyugodnak a kedélyek megnézem mi a helyzet, valószínűleg tudják, hogy itt vagyok, és egyszerű fegyverrel nem tudnának megsebezni, bár nem akarok felesleges ólomcserélést itt végrehajtani. - Döntöttem el és vártam, hogy párharc legyen. Az egyik kezem szabad volt, így elővettem a kis fényképekből álló gyűjteményemet és kiválasztottam egy csuklyás alakot akinek fekete ruhája volt. Az átváltozás könnyen ment, hisz már több mint száz éve művelem ezt a természetfeletti dolgot. Visszahelyeztem a zsebembe a képeket és erősebben megszorítottam a fegyveremet.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Márc. 01, 2010 11:44 pm

A találkozás

Nem telt el sok idő, nagy dübörgéseket hallottam az erdőből, eközben meg a másik srác a fának azon nyomban a fának lapult, amint meglátott. Oldalra fordultam, s észrevettem, így már nem biztosított számomra tiszta rálátást, viszont ezek szerint nem is rendelkezett támadó szándékkal.
~ Úgy tűnik csak a kíváncsisága vezette idáig. Ez egyben jó és rossz hír is. Hiszen ebben az esetben nem kell majd megküzdenem vele, csakhogy a szemtanúknak sem nagyon örülnék.~ gondoltam magamban, viszont a nyugodt elmélkedésemből hamar kizökkentett az ismerős szagú illető. Ő is az egyik törzs mögé rohant, azután a másikhoz. A baj csak az volt, hogy közben elég erősen tüzet nyitott rám.
- Altmann...- suttogtam összeszorított fogsorral, ezután egy forgás közben leguggoltam, Gregoryt és Liliant kinyújtott karral magam elé helyeztem, majd elkezdtem meghúzni a ravaszokat. A sötétebb árnyalatú fegyverből kettőt, a világosabból viszont négy lőszert indítottam meg a vámpír irányába. Természetes ellenségeim egyike ugyan a férfi, ám finoman fogalmazva a múltban sem voltunk éppen puszipajtások. Igen, őt már elég rég óta ismerem, s pont elegendő okunk van arra, hogy amint meglátjuk egymást tüzet nyissunk a másikra. Az ellenfelem egyik pisztolyából származó töltény megsúrolta a bal karomat, ekkor szívtam egyet a számon a fájdalomtól.
- Ezüst mi? Nem is vártam mást.- jelentettem ki, ekkor egy hatalmas hátra szaltót dobtam, közben meg megkíséreltem eltalálni a férfit, viszont csupán egy-egy golyót indítottam meg Desert Eagleimből. Az ugrástól én is biztonságos helyre, pontosabban egy szikla mögé kerültem.
- Élvezed a műsort barátom?- kérdeztem meg az ismeretlen alakot, csakhogy valamiért megváltozott a kinézete.
~ Értem már! Egy alakváltó... Így már mindjárt világos minden.~ gondoltam magamban, hiszen róluk is olvastam, amíg a Telihold Lovagrendben szolgáltam évszázadokkal ezelőtt.
- Mindketten tudjuk, miszerint ez nem a te stílusod Altmann! Meddig akarsz még fogócskázni?- intéztem egy kérdést a vámpírhoz, s vártam a fejleményeket.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Márc. 02, 2010 8:42 pm

A találkozás

Miután tüzet nyitottam a régóta látott ellenfelemre az észrevettem egy másik embert is.
~ Túl közel van, szemmel kell tartanom őt is. Bajos lesz kétfelé figyelni, de hátha sikerül. - gondoltam magamban. Megfogtam az egyik kispisztolyt, s az ismeretlen felé leadtam egy figyelmeztető lövést. Eztán pedig kimentem rejtekhelyemről és elkezdtem lőni a vérfarkasra. Aki egyszer csak hátraszaltózott és leadott két figyelmeztető lövést felém. Az egyik golyó eltalálta a karomat, ami rögtön elkezdett vérezni. Gyorsan az egyik fa mögé ugrottam, s közben a sebemet fogtam.
- A fenébe, a rohadék eltalált. - mondtam halkan.
~ Lehet, hogy semmit nem ér ellenem, de azért megéreztem. - töprengtem el magamban. Készülődtem arra, hogy végezzek ellenfelemmel. A lehető leggyorsabban odafutok a szikla mögé, és amikor közel értem hozzá fejbe lövöm.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Márc. 02, 2010 9:26 pm

A találkozás

A felém leadott lövés épp, hogy nem talált el, mivel az egyik fa ága eltérítette minimálisan a golyót.
~ Huh, ez közel volt...még szerencse, hogy... - Néztem meg közelebbről a töltényt amely a fába fúródott: - Hisz ez ezüst töltény, a francba, ez akkor még közelebb volt mint gondoltam. - Suttogtam és a végére elmosolyodtam. A fa takarásából kinézve így szóltam:
- Szerintem megbeszélhetnénk ezt a vámpír és a vérfarkas urasággal. - Jelentettem ki kicsit beképzelt hangon, de cseppet sem akartam eltúlozni, nehogy megöljenek.
- A hosszú hajúról lerí, hogy vámpír és a másik gyorsasága, ügyessége valamint az, hogy a vámpír ezüstgolyóval tüzelt rá, bizonyítja, hogy a rövid hajú egy vérfarkas. - Mondtam.
A fegyveremet a fa mögül kitartva próbáltam békét kötni amelyből még egyetlen lőszer sem hiányzott.
~ Remélem tényleg nem forró fejűek, mert akkor az ezüst töltény nagy károkat tehet bennem. - Néztem magamon végig és kiléptem a fa takarásából, fekete csuklyában.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Márc. 02, 2010 9:58 pm

A találkozás

Válasz nem nagyon érkezett ellenfelem felől, ezért úgy véltem ismét támadni fog valamikor.
~ Hogy ehhez most mennyire nincs kedvem. De nincs mit tenni, nem maradhatok alul egy vérszívóval szemben.~ gondoltam magamban, ezt követően a kezemet a szikla tetejére helyeztem, s testemet megtámasztva átíveltem a fedezékem felett, majd mikor talpra estem, két fegyveremet a felém közeledő Turel Altmann felé fordítottam. Ott álltunk egymással szemben, mind a kettőnknek pisztolyok voltak a kezeiben, talán csak azon múlott a dolog, ki húzza meg előbb a ravaszt. Éreztem, ahogyan az adrenalin egyre fokozódik bennem, szinte hallottam a saját szívdobogásomat, gyomrom összeszűkült. Kimutatva fogaimat, elég agresszív tekintettel néztem természetes ellenfelem szemeibe. Morogni kezdtem rá, valószínűleg már mindketten készen álltunk az utolsó próbatételre, én legalábbis teljesen.
- Akkor essünk túl ezen...- suttogtam, de mielőtt bármit is cselekedhettem volna, egy hangot hallottam a fa mögül.
- Mégis mit kellene itt "megbeszélni"?- érdeklődtem, ezt követően fejemet az alakváltó irányába fordítottam.
- Hm?- sietettem előző kérdésemre a választ, viszont még hozzáfűztem egy pár dolgot.- Egyáltalán miért kellene adnom egy olyan illető szavára, aki fegyverrel a kezében kergetett egészen idáig? Én nem ismerem a gondolkodásmenetedet Mr. Alakváltó, de szerény személyem nem ekképp szokott beszélgetéseket kezdeményezni.
Erősen töprengeni kezdtem azon, mit is kellene most cselekednem, elvégre nincs idő átalakulni, sem elmenekülni. Most tényleg a halállal néztem szembe, bár voltam már megközelítőleg ilyen helyzetekben, csakhogy ehhez foghatót még nem tapasztaltam.
~ Milyen kellemetlen.~ töprengtem el.
- Hogyhogy nem hasznosítottad a nagy vívótudásodat Altmann? Azt hiszem ennél azért izgalmasabbat is játszadozhattunk volna. Meg kell vallani kissé fura ezt így kijelenteni, mivel éppen ezüst golyókkal nézek farkasszemet.- jelent meg egy halvány mosoly az arcomon, az enyhén poénos szóösszetételre.
- Na, mi lesz?- húztam tovább a két férfi idegeit, tegyük hozzá legszívesebben én is leemeltem volna a fegyvereimet róluk, de egyenlőre nem tehettem. Semmi biztosítékom nem volt arra, miszerint nem lőnének le utána, akár egy kutyát. Vámpír és alakváltó komáimnak bizonyára erős érvekkel kell majd előállnia, amennyiben meg szeretnének győzni.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Márc. 02, 2010 11:08 pm

A találkozás

Gyorsan a szikla fellé futottam a nagy sűrűben. De mielőtt odaértem volna a régi ismerősöm kiugrott, s amikor földet ért a fegyvereit rám fogta, de én is fejéhez tartottam a két kispisztolyomat.
- Pont ezt vártam egy ilyen kutyától. - mondtam vigyorogva.
- Hallom, ahogy a pulzusod egyre csak emelkedik, nos, nekem is emelkedne, ha nem halt volna meg a testem. - jelentettem ki könnyedén, majd a vérfarkas morogni kezdett rám.
Erre én is kivillantottam a szemfogaimat. Pár másodperc múlva olyat mondott Serael, hogy essünk túl rajta. A ravaszon feszült az újam, de az idegen közbeszólt. A régi ismerősöm eztán rákérdezett az alakváltó szavaira felháborodva.
~ Miért avatkozik bele egy alakváltó a dolgunkba? - kérdeztem magamtól. Nemsokára rákérdett Serael hogy miért nem vetettem be a vívástudásomat.
- Nem akartam húzni az időt. - mondtam miközben már egy kicsit unatkoztam.
- Na, én lerakom a fegyveremet. - jelentettem ki, s lassan a földre raktam a fegyveremet egy fél mosollyal az arcomon, mert gondoltam miket gondolhatnak most rólam az itt tartózkodók.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Márc. 02, 2010 11:25 pm

A találkozás

A vámpír végleg lerakta a fegyverét a kőre. A kezemben lévő Magnum-ot egyszer megforgattam a tenyerembe és a fegyvertartóba helyeztem.
- Mindjárt jobb a helyzet... - Fújtam ki magam és felvettem a szokásos alakomat, amely elég gyorsan történt.
- Szóval...hogy mit is kellene megbeszélni?...hát igen elég régóta a vámpírok és a vérfarkasok ellenségeskednek ez bizony tény...ezen sokat nincs is megbeszélni és úgy látom ismeritek egymást. - Néztem mélyen a szemükbe és elmosolyodtam.
- Én gondolkozó lélek vagyok és most ebben a pillanatban eltűnődtem azon, hogy mennyi más faj él még ezen az átkozott földön akiknek nem szabadna. Ja és még valami, nem azért követtelek fegyverrel mert szándékomban állt megölni, hanem azért, hogy pár képet készítsek. - Kacsintottam rá és a vérfarkasra tartottam a fényképezőgépet, akit meg is örökítettem, majd azzal a lendülettel a vámpírt is.
~ Na ez megy a gyűjteményembe. - Gondoltam. Lassan a nyakamba akasztottam a fényképezőgépet és ismét elkezdtem a beszédemet:
- Semmi értelme sem lenne ha itt megölnétek egymást hisz akkor csak esztelenül folytatnátok a több ezer éven át tartó háborútokat. Sokáig figyeltem mind a két fajt, és egy dologra rájöttem. Sosem fogom megérteni ezt a gyűlöletet, valószínűleg azért mert nem tartozom egyik fajhoz sem. Viszont őszintén fogalmam sincs miért hozott össze pont itt a sors minket, de szerintem még életben kellene hagyni egymást és menni az árral aztán majd kiderül. - Rántottam meg a vállamat, miközben hátat fordítottam nekik.
- Ha nem, hát nem...én leléptem...remélem szent a béke. - Intettem mind a kettő újonnan megismert két embernek, majd lassú léptekkel elindultam ki az erdőből.

Tárgy: Re: Erdő Szer. Márc. 03, 2010 2:37 am

A találkozás

Végül is Altmann letette fegyverét, majd az alakváltó is felvette régebbi kinézetét. Hirtelen ki sem tudtam fejezni mennyire meglepődtem, ezért csak értetlen arcot vágtam, s kissé megráztam fejemet.
- Hát rendben van.- mondtam, miközben a két pisztolyomat leemeltem a vámpírról. Kicseréltem a két, már félig elhasznált tárat teljesen telítettekre, ezt követően újra a tokjukba rejtettem Gregoryt és Liliant. A másik alak fényképeket csinált rólunk, valamint kijelentette, neki egész végig ez volt a célja. Erre sem tudtam nagyon reagálni. Lassan ballagni kezdtem, ezután leültem a sziklára, s kifújtam magam. Nem sokkal később az alakváltó férfi beszélni kezdett. Ahhoz képest, hogy valószínűleg egyáltalán nem tudta megérteni azokat az érzéseket, amik az imént bennünk tomboltak, a színtiszta igazságot szónokolta.
~ Érdekes fickó...~ gondoltam magamban, miközben a csillagokat bámulva kuncogtam egyet.
- Sajnálom az előbbit Turel. Elragadott a hév. Talán ideje lenne már fátylat borítani a régmúlt időkre. Én már egyáltalán nem kötődöm ahhoz a bizonyos szövetséghez, melyben egykoron a te fajtád ellen küzdöttem.- jelentettem ki teljesen lenyugodott hangon, ezalatt pedig még mindig a sötét égboltot bámultam. Immáron ő volt a második olyan vámpír hosszú életem során, kiben kellemesen csalódtam. Először éreztem úgy, hogy egy vérszívó emberségesebb cselekedetre szánta rá magát, mint én. Különösnek találtam, kicsit zavart is, hiszen az évek alatt állandóan próbáltam uralkodni az ösztöneimen, megváltoztatni a sorsot. A fényképész srác éppen el akart volna menni, de félig hátrafordítva arcomat, utána szóltam:
- Hé! Ha beszélgetni szerettél volna, akkor most miért mész el? Legalább áruld el annak a titokzatos idegennek a nevét, aki minden bizonnyal megmentette ma valamelyikünk életét!
Mialatt a sziklán üldögéltem, eszembe jutott a seb, melyet a rövid harc miatt sikerült beszereznem, majd kezemet a karomhoz tettem, utána el is vettem. Véres volt ugyan, ám nem tűnt veszélyesnek.
- Jól eltaláltál.- állapítottam meg halkan, bár egy csöppet sajnáltam a kabátomat.
- Ó, mielőtt kimenne a fejemből. Én Ashmore Serael vagyok.- mutatkoztam be az alakváltónak, eztán csöndben maradtam, s vártam a további eseményeket.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Márc. 04, 2010 8:21 pm

A találkozás

Miután letettem a fegyvert követett először az alakváltó majd nem sokkal később a vérfarkas is beleegyezett a fegyverletételbe. Eztán az alakváltó csinált rólunk egy fényképet és kijelentette, hogy neki ez volt a célja. A vérfarkas leült egy sziklára mialatt én a földről felszedtem a két fegyveremet, s beletettem a tartóimba. Majd egy fenyőfához támaszkodtam.
~ Remélem nem lesz még egy ilyen összetűzésem régen látott barátommal, mert semmi kedvem hozzá. - gondoltam mialatt a lábamat néztem, s lökdöstem a kavicsokat.
Eztán Ashmore elmondta, hogy sajnálja az előbbit és már nem kötődik a szervezethez, ami testvéreim kiirtására specializálódott.
- Semmi baj én is hibáztam ezzel azért. - mondtam egy beégett mosollyal az arcomon. Éppen ment volna el a névtelen alakváltó miután Serael maradásra próbálta volna bírni. A vérfarkas bemutatkozott az ismeretlennek.
- Én pedig Turel Altmann vagyok. - mutatkoztam be majd vártam, hogy ő is bemutatkozzon.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Márc. 04, 2010 8:52 pm

A találkozás

Amint hátat fordítottam, először a vérfarkas mutatkozott be, aztán a vámpír. Elmosolyodva tapasztaltam, hogy szót lehet velük érteni. Lassan megfordultam és így szóltam:
- Végre tudunk beszélgetni, azt hittem, hogy itt vérfürdő lesz...egyébként a nevem Victor Aelfric vagy és ha már itt tartunk, akkor bocsássatok meg, ha lefényképeztelek benneteket, de ha felveszem az alakotokat az összes emléketek a fejembe száll. - Kacsintottam rájuk, majd leültem az egyik kidőlt fatörzsre.
- De ameddig jóban leszünk addig nem akarok a magánéletetekben vájkálni. Általában ha van valakivel egy elintézetlen ügyem azt a saját képében ölöm meg, vagyis megtudom mi a saját gyengéje. - Néztem magam, elé és belegondoltam a sok gonosz emberre akit megöltem. Rápillantottam az órámra és elég későre járt, de nem foglalkoztam vele, mivel jobb dolgom úgy sem akadt volna a városba, mint hogy Turel Altmann-nal és Ashmore Serael-lel beszélgessek. Belenéztem mind a két újonnan megismert ember szemébe és feltettem egy kérdést:
- Amint láttam és halottam, miért van köztetek ''nézeteltérés''? Azt tudom, hogy az ellenkező fajba tartoztok, de láttam valamit rajtatok ami nem hagy nyugodni. - Kérdeztem meg és karba tett kézzel vártam a választ.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Márc. 04, 2010 10:14 pm

A találkozás

Miután mindketten megtettük, az alakváltó is bemutatkozott. Victor Aelfricnek hívták, azután kijelentette, hogy nem gondolta volna, miszerint le fogjuk tenni a fegyvert.
~ Szóval az összes emlékünk? Bizonyára elég nagy fejfájással járna, ha egyszerre ezer év történéseit fogadnád magadba barátom, de ezt talán te is meg fogod tapasztalni.~ gondoltam magamban, utána a férfi szemeibe tekintettem. Turel is elnézést kért, amit elég jól fogadtam, és egy mély bólintással jeleztem, minden rendben van.
- Hát, az én gyengém nem nagy titok. Ezüst... Bár, úgy tudom, ebben az egyben közösek a tulajdonságaink Victor.- szóltam oda az újonnan megismert alakváltónak. Feltette a kérdést, ami arra ment ki, hogy mi ketten miért nem csíptük egymást a múltban Altmannal, mire magam elé kezdtem bambulni.
- Nos, ez egy hosszú sztori, de az idő még fiatal, tehát véleményem szerint elregélhetjük.- közöltem a körzetemben tartózkodó két fickóval.
- Minden 1680-ban kezdődött. Akkoriban egy szervezet tagjaként tevékenykedtem, amelynek a neve a Telihold Lovagrend volt. Ebben a "kis szövetkezetben" minden egyes tag vérfarkas volt. A feladatuk csak egy dolgot foglalt magába: elpusztítani a vámpírokat. Akkortájt nagyon sokat csalódtam különböző emberekben, ám a lovagok vezére szárnyai alá vett engem, én pedig sok idő után először tudtam felnézni egy másik személyre. Belépésem oka természetesen az is volt, hogy jó volt már végre a saját fajtársaimmal tevékenykedni, még akkor is, ha rengeteg illető vére tapadt a kezünkhöz. Sok mindent tanultam, amíg tagja voltam a rendnek, egy idő múlva pedig igen magas rangra tettem szert, pontosabban a második ember szerepét töltöttem be a szervezeten belül. Egy alakalommal küldetéssel bízott meg a mentorom, amit Svédországban kellett végrehajtanom. A cél igen egyszerű volt. Likvidálni egy fiatal, ám erőteljes vámpírt, valamint a társát akikről néhány kósza hír eljutott a vérfarkasok fülébe is. Útnak eredtem hát, átszelve majdnem egész Európát. Bizonyára te is sejted már Victor, ki volt az egyik egyik a kettő közül.- mosolyodtam el, miközben szemeimmel Aelfricet fürkésztem, csakhogy fejemmel biccentettem egyet Turel irányába.
- Egy délnyugati partvidéki kikötővárosba vezetett utam, Göteborgba, azután pedig...- szakítottam félbe a mondatot, s arra vártam, hogy Altmann mondja el a történet folytatását.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Márc. 08, 2010 10:05 pm

A találkozás

Miután régi barátommal is elmondtuk a nevünket. Visszafordult az alakváltó, s ő is bemutatkozott. Majd Victor bocsánatot kért a fénykép miatt, de aztán elmondta, hogy azt miért készített rólunk.
~ Elég sok információnak lehet a birtokosa, ez elég nagy erő. - gondoltam magamban. Serael eztán megosztotta a gyengéjét Victorral. Nemsokára Aelfric megkérdezte, hogy miért nem kedveljük ennyire egymást. Mielőtt válaszoltam volna Ashmore elkezdte mondani a történetet majd egy idő után megállt. Én ránéztem, hogy folytassa, de nem szólt ekkor kaptam észbe.
- Jah bocs mindjárt folytatom... Nos, a társammal betértünk este egy sörözőbe ahol pár jó lányt próbáltunk volna felszedni. Egészen véletlenül ott volt Ashmore is, aki nagyon figyelt minket. A szajhákat felvittük sörözőben kialakított hálószobákba. Mikor végeztünk, s kiszívtuk a vérüket. Ha jól láttam valaki megnézte eztán a szobákat és az Serael volt. Biztos látta a sebeket a nyakukon így kiderítette, hogy mi vagyunk azok. Mikor sétáltunk haza már nem volt senki az utcákon, s ott elénk állt. Elkezdtünk vele harcolni. Serael jól harcolt, de két vámpír ellen nem volt esélye. Nemsokára ezt ő is belátta, s amikor a barátomat fellökte úgy, hogy beleverte a fejét a falba, majd engem elgáncsolt köddé vált. Nos, így történt. - fejeztem be a történetet és vártam mit mond erre Victor.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Márc. 09, 2010 5:16 pm

Figyelmesen hallgattam végig a történetet, amelyet először a vérfarkas aztán a vámpír mondott. Pár pillanatra csöndbe maradtam, aztán egy mosoly kíséretében így szóltam:
- Akkor pont itt volt az idő a kibékülésre. - Nyújtottam ki mind a két tenyeremet.
- Visszatérve igen az ezüst a gyengém, bár más gyenge pontomat még nem tapasztaltam ki, de talán nincs is...ja és igen amint rájöttetek nem szívesen élnék át ezer évet pár másodperc alatt, ha csak nincs szükségem rá. - Kacsintottam Serael-ra.
- Na és most mi a fenét csináljuk? - Tettem fel a kérdést és felálltam, majd körbenéztem. Vártam a többiektől az ötleteket.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Márc. 11, 2010 10:00 pm

A találkozás

Turel is felszólalt, s folytatta a történet elregélését, ami szó szerint úgy történt, mint mondta. Ezalatt az én fejemben ugyanígy folytak le az emlékeke, tisztán láttam a múlt képeit, akárcsak egy régi vágású fekete-fehér filmet. Victor pozitív kijelentéseket tett, amire nekem is egy halvány mosoly tündöklött az arcomon, bár ez inkább csak a látszat kedvéért volt, s nem az érzéseimet tükrözte.
- Bizony, a kibékülés ideje... De sajnos a mi ügyünk, még korántsem változtatja meg fajaink viselkedését. A gyűlölet egyre jobban csak növekszik a szívükben, ezt pedig harccal kísérlik meg csillapítani. Igaz, sok évszázada annak, mikor én utoljára sajátomnak tekintettem a vérfarkasokat. Az idők változnak, és van úgy, hogy az embernek rengeteg időre van szüksége a feje lágyának benövéséhez. Persze, okos ember a más kárán tanul, hülye meg a sajátján. Részemről lezártam eme ügyet, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak. Reméljük, nekik is lesz majd valamikor egy Victor Aelfricjük.- kacsintottam egyet én is az alakváltóra, mivel ellestem, igen kedvelt tevékenysége, ezt követően pedig kuncogtam egy jóízűt. Felálltam a szikláról, majd nyújtóztam egy hatalmasat.
~ Jól esett ez a kis testmozgás.~ gondoltam magamban, miközben megigazítottam a kardom tokjának pántját a mellkasomon.
~ Úgy tűnik minden rendben, semmit nem hagytam el.~ töprengtem. Victor feltett egy kérdést a jövőre vonatkozólag. Odaballagtam mellé, azután a következő szavak hagyták el a számat:
- Nos, a magam részéről folytatom a harcot a gonosz ellen. Az én foglalkozásom ugyanis egy ideje a "vadászat". Ámbátor, hivatalosan nem nevezem így, számomra kissé kemény a kifejezés, ezért maradjunk a természetfeletti jelenségek kutatása és kivizsgálásánál. Jut eszembe!- emeltem feljebb hangomat, ekkor meg hátrafordultam Altmannhoz is, jelezve, hozzá is intézném az elkövetkezendő megmozdulásomat.
- Nincs kedvetek segíteni? Ha már így összehozott bennünket a sors. Mi lennénénk a mesterhármas. Hehehe! Na, komolyra fordítva a szót, jól jönnének a képességeitek. Nem muszáj leélnünk a hátralévő életünket kárhozottakként. Valljuk be, egyikünk faja sem éppen a szentség bálványa, őket meg kik ismerhetnék jobban, mint mi. Az én "hírnevemet" már így is nehéz lenne fokozni, a negatív irányba, a vérfarkasok között, de azért próba, szerencse!- vigyorodtam el, miközben kezeimet a bőrnadrágom zsebeibe vágtam. Az éjjeli szellő megfújta köpenyemet.
- Mit... szóltok, hm?- tettem fel a kérdést egy kis hallgatás után, ezt követően némán vártam a srácok megnyilvánulását. Jobban belegondolva, ki vágyna ennél jobb foglalkozásra? Izgalmak, kalandok, halál közeli élmények, minden, ami kell egy teljesen őrült élet leforgásához. Nekem viszont, eddig tökéletesen bejött.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Márc. 16, 2010 4:34 pm

Victor felhozta, hogy itt az idő a kibékülésre.
- Hát, igen mert már jó ideje hogy ellenségek vagyunk. - jelentettem ki majd a bőrkabátomon felhúztam a cipzárt s közben figyeltem Ashmore szavait. Eztán Victor egy kérdést tett fel a jövővel kapcsolatosan. Erre Serael megszólalt mielőtt feleltem volna a kérdésre. Serael miután elmondta a jövőre kapcsolatos nézeteit, de amikor abbahagyta a beszédet rámnézett, s megkérdezte, hogy nincsen-e kedvünk együtt dolgozni.
- Nekem éppenséggel lenne hozzá kedvem már régóta nem dolgoztam másokkal együtt. - mondtam el a többieknek.
~ Jó ötlet ez a mesterhármas. - gondoltam magamban. A szemgolyómat jobbra, balra forgattam a szemgödrömben, s vártam mi fog történni. Már kezdtem egy kicsit unatkozni és felvetettem a kérdést:
- Na és most mit csináljunk?

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Márc. 18, 2010 5:04 pm

A találkozás

Ashmore feltette a kérdést amire egy kicsit számítottam is.
- Én benne vagyok addig, amíg az ellenség nem használ ezüst golyót. - Nevettem el a végét és a többiekre koncentráltam. Végignéztem rajtuk és valami különös érzés fogott el.
~ Egy vámpír, egy vérfarkas és egy alakváltó...hát mit ne mondjak elég ütős csapat. - Tettem hozzá a gondolataim között és visszatértem a jelenbe. A vérfarkasra pillantottam és így szóltam:
- Akkor úgy tűnik benne van mindenki, és hogyan tovább? Mivel ebben a dolgokban te vagy a legprofibb? - Kérdeztem Ashmore-t.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Márc. 18, 2010 7:33 pm

A találkozás

Kissé felszabadulva éreztem magamat, amikor mind a ketten belementek az ajánlatomba.
- Nagyszerű!- jelentettem ki, miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
~ Victor Aelfric és Turel Altmann... Vajon ők lesznek végre az igazi barátaim, akikben nem fogok csalódni?~ kérdeztem magamtól, ezután a lábam elé kezdtem bámulni. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy végre megtörjön a hagyomány, s egy olyan csapat értékes tagja legyek, amelyben segítik egymást az illetők. Lassan elkezdett hajnalodni, majd a felkelő Nap első sugaraira pillantottam.
~ Milyen ironikus...~ futott át a kifejezés a fejemen, azután Victor egy kérdéssel fordult hozzám.
- Hát... Folytatjuk a küzdelmet a gonosz ellen, és talán egy nap, mikor már megtisztult a világ a sötét erőktől, elmondhatjuk, hogy mi is ott voltunk.- jelentettem ki, ezt követően egy pár lépést tettem előre, zsebre vágtam kezeimet. Kissé megtorpanva arcomat félig hátrafordítottam újonnan szerzett barátaimra.
- Azt hiszem, ideje indulni srácok.- közöltem velük. Az életemben ezennel egy új fejezet vette kezdetét. Úgy éreztem, ennek még nagy következményei lesznek.

// Köszönöm a játékot mindkettőtöknek! ^^ //