Rotururi

~ általános

jelszó: Ööö… Egyelőre nincs.
név: Rotururi (jelenlegi gazdatestének neve: Michael Johnson)
becenév: Ro (jelenlegi gazdatestének beceneve: Mike)
kor: ~ 200 (jelenlegi gazdatestének kora: 25)
nem: férfi
születési idő, hely: Pokol, nagyjából 200 évvel ezelőtt
kaszt: Démon
foglalkozás: újságíróként tevékenykedik, ha épp nem próbálja elbusztítani az emberiséget


~ előtörténet

Unottan ülök asztalomnál kávémat kortyolgatva, kezemben az aznapi újsággal. Újabb gyilkosságok, halálesetek, bankrablások, és probléma a politikával… Érdekes, hogy az emberek bármit képesek megtenni azért, hogy boldog, gazdag életet élhessenek szerettükkel. Még a lelküket is képesek eladni azért, hogy „boldog” életük legyen. Szánalmas egy népség, de azért mégis… Van bennük valami, mely mégis vonzza néhányunkat. Valami megfoghatatlan… Talán épp az elélhetetlen utáni vágyódásuk az, magam sem tudom.
Kávém lassan elfogy, s én óvatosan állok fel a székről, majd utamat a mosogató felé veszem, hogy elmoshassam csészémet. A víz csobogása megnyugtatóan hat rám, még ha azon a helyen, ahonnan én jöttem, ez az elem ki is van tiltva. Víz, mely bármit képes megtisztítani. Erre a gondolatra azonnal belém mart a felismerés. Víz, vagyis szentelt víz… Az anyag, mely savként éget. Egy anyag, melytől minden fajtám-béli óvakodik. Talán épp ezért is nem járok templomba, meg hát egyáltalán… be se tudnám tenni a lábam arra a megszentelt földre.
Gondolataimból kaparászás hangja ránt vissza jelenembe. Bob az, a házi görényem. Óvatosan lehajolva felemelem, s mélyen vöröslő íriszeibe fúrom tekintetem.
- Már megint rossz vagy, pedig tudod, hogy akár egy szempillantás alatt képes lennélek megölni. – fenyegetem kedvencemet barátságosan.
Természetesen maga is tudja, hogy képtelen lennék vele végezni. Na nem azért, mert mondjuk megkedvelem, dehogy… Egyszerűen csak sajnálnám hófehér bundáját. Akár a hó, melyhez oly ritkán volt szerencsém eddigi életem során. A hófehér, s jeges hó, melyből szintén lehetséges a víz nyerése.
Halkan sóhajtok, majd leteszem földre kedvencem, aki azonnal megrohamozza a kanapét. Felevickél rá, majd néhány gyors kör után elhelyezkedik a sarokban, az egyik díszpárna mellett. Arcomon széles mosoly jelenik meg, ami igen ritka, tekintve, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki bármin képes mosolyogni. Jobban mondva ember se vagyok…
Holmijaimat összeszedem, majd indulok is utamra, a munkahelyemre. Sehol másutt nem érzem magam emberebbnek, mint ott. Igaz, ott is vannak néhányan, akiket csak úgy, egy mozdulattal képes lennék megölni. Azonban nem lehet… Csupán megfigyelőként kell jelen lennem. Holmi felderítőként kell tengetnem az életem, az itt dolgozó emberek után kutatva. Néha persze sikerült egy-két hibát is elkövetnem, ám ezeket próbálom eltusolni, s vigyázok, hogy a vadászok csak egyszerű haláleseteknek titulálják. Nem könnyű manapság egy démonnak az emberek között, hiszen itt vannak azok az emberek is, akik önjelölt hős módjára űznek minket vissza a Lyukba, ahonnan mindenki csak szabadulni akar.
- ’reggelt! – nyitok be a hatalmas üvegajtón, s köszöntöm a jelenlévőket.
Ők is hasonló közönyösséggel válaszolna köszöntésemre, s én egyenesen asztalom felé veszem az irányt. Benyomom a gépet, majd azonnal kotorászni kezdek a CD-k között. Amint megtalálom a megfelelő lemezt, s a gép is betölt, máris behelyezem a meghajtóba a fénylő korongot, fejemre helyezem fejhallgatóm, s élvezem a zenét, miközben dolgozok. Írom a következő cikkem, hiszen újságíró vagyok…


~ jellem
Céltudatos, amit eltervez, azt véghez is viszi. Elég kevés dolog van, amit képtelen megtenni ennek érdekében. Előszeretettel manipulál másokat, és ha kell, még kezét is bepiszkítja a „jó” érdekében. Számára csak az a fontos, hogy neki legyen a jó, más iránt nem érdeklődik. Előszeretettel tesz csípős megjegyzéseket, mások külsejével, kinézetével kapcsolatban. Azonban azt, hogy valaki neki szóljon be, már nem tűri, így ha ez netalántán megtörténne, az illető fájdalmas halált hal kezei által. Viszonylag sok mániája van, melyek közül ott van az a pici tény, hogy nem képes elviselni, ha valami nem szimmetrikus. Ez egyszerűen képes az őrületbe kergetni (igaz, ennél talán már nehezen lehet őrültebb.


~ külső
Gazdateste igen magas, nagyjából 185 cm. Kb. 65 kg, izmos testalkatú. Bőrszíne napbarnított, arcán szeplők vannak, melyeket csak nagyon közelről lehet észre venni. Szeme sötétbarna, mely határozottságot sugalmaz. Ezek a szemek szinte olvasni tudnak másokban, kíváncsian vizslatja a világot, s próbálja elemezni is. Öltözködési stílusa elég vegyes, attól függ, épp milyen hangulata van.


~ felszerelés
mobil, laptop, néhány toll, papírlapok és jegyzettömb


~ egyéb
van egy házi görénye, mely a Bob névre hallgat