Turel Altmann

~általános
Név: Turel Altmann
Kor: 382 (27 évesnek néz ki)
Nem: férfi
Születési hely és idő: 1628 Julius 6, Svédország: Göteborg.
Kaszt: vámpír
Foglalkozás: egy múzeum igazgatója ként dolgozok, szabadidőmben pedig próbálok, saját fajtámhoz tartozókat keresni.

~Jellem
Túlzottan önbizalom, komoly, elégedetlen, szókimondó, egocentrikus.

~ külső
Bőre sápadt, nem túl izmos, szeme mako-zöld színű, haja lilás fekete és hosszú.

~ felszerelés
- Két hangtompítóval ellátott M&P 40-es mind a 2 kispisztolyban ezüst golyók vannak, amik szenteltvízbe vannak mártva.

- Egy kettős katana (egy markolatból két penge) aminek pengéi ezüstből készültek.

- MP5-ös géppuska, amin van egy távcső és egy hangtompító. Az MP5-ös is ugyan olyan töltényekkel rendelkezik, mint a kispisztolyok.

- Egy fekete öltönyt viselek fehér ingek, amire fekete nyakkendőt kötözök, továbbá viselek egy fekete cipőt fekete nadrággal, néha amikor nagy fegyverek vannak nálam egy fekete bokáig érő bőrkabátot is viselek.

~ előtörténet
Svéd csaták és az újjászületés:
1628-ban egy Svéd városban születtem Göteborgban. Apám katona volt anyám pedig költő. 7 éves koromban kezdtem el az iskolát, amit elég unalmasnak találtam, de kijártam. Apám, amikor hazaért mindig mesélt a katonaéletről, így egy idő után úgy gondoltam, ha elvégzem, a középiskolát beállok a seregbe. Így rögvest elkezdtem a középiskolát Stockholmban. Az iskolában, szabadidőmben mindig a könyvtárban töltöttem, s ott olvastam nagy csatákról könyveket. Miután kijártam a középiskolát rögtön beléptem a seregbe. Ott minden eltanultam, amire szükségem volt egy csatában. Egy barátot is szereztem ott kinek neve Johann volt, aki különös módon sápadtabb volt mindenkinél a bőre és ő volt a legerősebb az egész táborban pedig nem látszott izmosnak. Pár idő múlva még egy furcsa dolgot észrevettem a barátomon nem szeretett kijárni a napra csak ritkán jött, ki de akkor is elégé rosszkedvű volt. 1655-ben kitört a Gołąbi csata, amit a lengyelekkel vívtunk. Eleinte nem volt túl nagy ellenállás könnyedén bevonultunk, s elfoglaltunk városokat és falukat. Mihozzánk tömegesen pártoltak át a lengyelek. Egy nagy csata várt minket a Visztula és a Wieprz összefolyásánál este. Mikor elkezdődött a csata nem volt túl biztató, mert a lengyelek nagy rohammal indítottak. Johannal egy lövészárokban lőttük a lengyel katonákat. Egyszer, csak amikor kihajoltam és lőttem volna mellkason talált egy golyó. Rögtön hátravágódtam egy ládának. A barátom nevemet ordibálta miközben bosszúszomjasan lőtt. Homályosan láttam, ahogy Johannt lerohanják, s a hasát átszúrják egy szablyával. Pár perc múlva már az összes lengyel messze járt. Barátom nagy meglepődésemre nyugodtan felkelt és odajött hozzám. Eztán fülembe suttogott:
- Nem akarom, hogy meghalj ugye te se? – kérdezte tőlem a barátom.
- Nem akarok, meghal… - mondtam miközben vért köhögtem. A mutató újával felhajtotta az államat, s megharapta a nyakamat, és mint egy démoni lény elkezdte szívni a véremet. Eztán elővette a tőrét és felvágta a csuklójánál az ereit majd a vérével itatott. Hirtelen egyre nagyobb fájdalmat éreztem a szívemnél, s elkezdtem mellkasomat fogva forgolódni, amit ordítással kísértem.
- Nyugi ezen mindenki átesik csak a tested haldoklik. – jelentette ki Johann.
Hallottam, ahogy egyre lassabban vert a szívem majd leáll, eztán pedig elájultam. Mikor felébredtem már nem éreztem semmilyen fájdalmat megnéztem a mellkasomat és a seb nem volt ott. Ránéztem a barátomra, s így szóltam:
- Mi vagy te?
- Vámpír és te is az vagy. – jelentette ki nyugodtan Johann. Furcsállottam a válaszát, de nem éreztem benne hazugságot, hiszen annyira könnyedén kijelentette.
- Bizonyítsd be, hogy vámpír vagy. – kértem számon a bizonyítékot. A barátom odament az egyik ágyúgolyóhoz azt felemelte és úgy 30 méterre eldobta. Hihetetlen volt, de mégis igaz. Én is megnéztem, hogy milyen tulajdonságaim változtak, s eléggé meglepett. Egy pocsolyában azt is megtekintettem, hogy mennyi külső jellemzőm változott. Pár perc múlva Johann javasolta, hogy mennyünk vissza a seregbe, én beleegyeztem, s míg sétáltunk az úton elmagyarázta, hogy mik a gyengéink, az erőségeink és mire van szükségünk az életben maradáshoz. A Gołąbi csatában már én is olyan gyilkoló gép lettem, amilyen Johann volt. A csatákban a haldokló emberek vérét és tanyán vagy erdőben élő állatok vérét is ittam. Bevonultak Lublinba, majd Zamość alá és így győzedelmeskedtünk a lengyelek felett. Nemsokára a nagy Északi háborúban is harcoltam a barátommal, ami 1700-1721-ig tartott. Sok embert öltünk meg ebben a háborúban és egy csata után reggel mindig olyan dögszag volt, hogy el kellet takarnom az orromat. Nem túl sok sokk szép emlékfűződik ehhez a háborúhoz. A nagy háború végén Svédország a legtöbb országgal kibékült és így zárta le a háborút. A háború után én és Johann vettünk egy, egy birtokot Malmö közelében. Én az összes régi tárgyat és pénzt, amit kaptam a házam pincéjébe rejtettem. Szabadidőmben gyakoroltam a festészetet, ami elég jól ment, hiszen pár perc alatt egy képet megfestettem a gyorsaságom miatt, így könnyedén megtanultam jól festeni. Általában a háborúkról festettem, s házam falait azokkal díszítettem.

Függetlenségi háború, s Johann halála:
1770-ben úgy döntöttünk, hogy már kezd, egy kicsit unalmasnak tűni Svédország ezért hajóra szálltunk, s elmentünk Londonba ahol egy társasházba költöztünk. Amerikában 1773-ban megtörtént a Bostoni teadélután, amivel kitört a függetlenségi háború. Engem és a barátomat is besoroztak, ennek örültünk, mert már régóta nem voltunk háborúban. Kezdetben sok csatában győzedelmeskedtünk, de később a felkelők kiképezték a saját hadseregüket és francia önkénteseket így ők vették át a kezdeményezést. Nemsokára mielőtt vége lett volna a háborúnak két halott amerikainak felvettük az egyenruháját így átálltunk a volt ellenségünkhöz. Mikor nyertünk mi is már az Amerikaiak oldalán mulattunk egy kocsmában. Eztán egy idő után semmilyen háború nem történt ezért mi is elmentünk dolgozni. Mikor itt teleszedtük magunkat pénzel hajóra szálltunk és visszautaztunk Svédországi birtokainkra. Amikor benyitottam a házamba eléggé poros és régiesnek tűnt. Első dolgom az volt, hogy letakarítottam a falon csüngő festményeket. Majd ezután az egész házat rendbe raktam. Amikor mindennel végeztem hozzáláttam a régi szenvedélyemet a festést. Pár képet elrontottam, mert már régóta nem gyakoroltam, de aztán megint csak remekművek születtek. Hazatérésünket megakartuk ünnepelni a Johannal egy kis éjszakai kiruccanással. Ahogy mentünk Malmö utcáin hirtelen eloltódott az összes villanyoszlopban lévő gyertya. Hirtelen megjelent egy férfi, aki így szólt:
Jó estét én Edward vagyok, és azért vagyok itt, hogy megöljelek benneteket, hehe. Érzem rajtatok, hogy vámpírok vagytok, remélem, jobban tudtok küzdeni, mint az előző 15 vámpír, akit megöltem. – mondta az idegen.
- Mi értelme van annak, ha minket megölsz. – kérdeztem Edwardtól.
- Nem is tudom, én élvezem a vér és a halál látványát, hehe. – válaszolta Edward.
- Nos, gyere csak majd én, elintézlek. – szólalt meg Johann, s kardjáért nyúlt. Az ellenség a barátom felé futott két tőrrel. A barátom kihúzta kabátja alá rejtett kardját eztán pedig próbált védekezni. Az ellenfele két tőrét x alakba tette ősze és azzal fogta le Johann kardját. Johann ellökte magától majd a lábai felé vágott, de Edward felugrott, majd arcon rúgta. Eleset barátomhoz odament az ellensége, s próbálta eltalálni fegyvereivel. Amikor egyszer mélyebben a földbeszúrt a barátom eltörte a kezét, eztán lábal úgy hasba rúgta, hogy hátraesett. Odasétált a barátom és a nyakához szorította kardját. Afickó félrelökte Johann kardját majd nagy gyorsaságával a barátom hátát megvágta. Gyorsan védekezett a barátom a kardjával egymás fegyverét próbálták volna félrelökni, de nem bírtak egymással. Mozdulni akartam volna, hogy segítsek neki, de ő rám ordított, hogy maradjak ott. De amikor Johann ordított nekem, nem figyelt oda és ezt ellensége kihasználva előre lökte barátom kardját, majd az egyik tőrrel is nyakon vágta aztán a másikkal is és a barátom feje a lábaim elé gurult. Ettől rögtön elöntött a gyűlölet. Rögtön előrántottam pisztolyomat, majd vállon lőttem vele a barátom gyilkosát. Aztán előhúztam kardomat tokjából és levágtam a bal karját. De eztán hasba rúgott, amitől hátrébb csúsztam. Nagy kiáltással felém rohant és, amikor közel ért hozzám vágtam egyet, de eltűnt majd megfordultam gyorsan és vágtam még egyet, amivel levágtam Edward fejét. Pár nap múlva hozzászoktam, hogy nincs egy barátom, se akivel néha kijárunk mulatni vagy a nappaliban eszmecserét folytatunk.

Maffia munka:
Miután az első és a második világháborúban is harcoltam elküldöztem Amerikába és mindent eladtam, ami nem kellett. Az összes régi dolgot, amit a pincében őriztem múzeumoknak adtam. Az arany pénzeket pedig többnyire ékszerészek vásárolták meg tőlem. Egy elég nagy kastélyt építettem a sok pénzből. De valamivel fizetni is kellet a számláimat. Egyik reggel éppen bevásároltam, amikor két fickó jött felém.
- Hé, nézd már a büdös könyvelőt Jack, hogy néz ki. – mondta az egyik férfi miközben röhögött.
Ledobtam a földre minden szatyrot, amik elfoglalták a kezemet. Annak, aki előbb megszólalt nem tetszett a viselkedésem ezért megakart ütni, de én megfogtam az öklét és egyre csak szorítottam.
- Te mi a szar vagy? – kérdezte a másik pasas, aki már elégé félt. Eztán a szabadon lévő kezemmel darabokra törtem a könyökét a kötekedő férfinak. A társának csak látnia kellet, hogy intézik el a haverját, s már futott is. Egy öltönyös kövér férfi odajött hozzám és így szólt.
- Héj kölyök nincs kedved egy jó álláshoz a maffiában?
- Hát lenne éppenséggel, de előbb mond meg mennyit kapok hónaponta? – kérdeztem a dagadt fickótól.
- Hát úgy kb 1000 dollárt. – válaszolta a fickó.
- Oké elvállalom az állást. –egyeztem bele a dologba majd a testes férfi odaadta a címet ahova hétfőn kell mennem. Első munkanapon beszélnem kellett a Donnal, aki elmondta mik a feladataim. Sok sikeres feladat után elnyertem a Don bizalmát és egy nagyobb küldetést bízott rám. A küldetés célja az volt, hogy egy ellenséges bandát kellet megölni. Velem küldtek egy másik embert is, aki úgymond a társam volt. Miközben mentünk a kocsiban be nem állt a szája, s folyamatosan szivart szívott, ami engem nagyon zavart. De megérkeztünk mielőtt úgy felidegesített volna, hogy a vejét széttörtem volna a szélvédőn. Kiszálltam a kocsiból, majd kivettem a csomagtartóba rejtett thomson. Több ellenség volt, mint amire számítottam, de ez nem tántorított vissza. Elkezdtem tüzelni a fegyverrel addig ameddig ki nem fogyott a lőszerem, majd a maradék ellenséget a késemmel öltem meg úgy, hogy mindhez odafut eztán pedig elvágtam a nyakukat. Mivel, hogy a társam is látta a történteket ezért őt is megöltem. Már reggeledett ezért gyorsan hazamentem, s lefeküdtem aludni. Amikor felébredtem már este volt. Kocsiba szálltam, majd visszamentem a Don házához. Amint kiszálltam a kocsimból és tettem pár lépést, hirtelen megtorpantam, mert már ott volt a rendőrség, s tartóztatták le őket. A Don a nevemet ordibálta miközben próbálták a rendőrkocsiba betuszkolni, de én rá se hederítettem, s visszasétáltam a kocsimba, amivel hazamentem.

Mai élet:
Egy múzeum vezetője ként dolgozok, ami elég jól fizető állás a saját régi festményeimet is kiállítom néha a múzeumban. Próbálok barátkozni emberekkel vagy akár más vámpírokkal, mert elég magányos vagyok, remélem sikerül barátokat szereznem nemsokára.