Macero Kohr

~ általános


név: Macero Kohr
becenév: A fenevad
kor: 519 év (16-nak néz ki.)
nem: Férfi
születési idő, hely: Birmingham, 1491. Május. 31.
kaszt: Vérfarkas
foglalkozás: Nappal iskolás, éjjel vadász.


~ előtörténet
Macero Kohr, született Birmingham, Anglia, 1491. A reneszánszkor. Az emberek kezdtek lemondani a múltról, és az új felé kezdtek fordulni. Az élet kezdett megváltozni, de nem túl látványosan. Egy nemes fiúcska született egy havas északi tájon. Ám az apa más volt, mint akiről a jobbágyság tudott. Uruk, és parancsolójuk ugyanis nem volt képes fiúgyermeket nemezni. A felesége félve a haláltól, cselhez folyamodott. Elcsábított egy vándort, erős, vad férfit. Senki sem ismerte. Nem is maradt sokáig a faluban. Sem a jobbágyság, sem a nemesség nem ismerte, és nem tartotta közéjük valónak. Az úrnő elcsábította hát a fiatal férfit. Hosszú vad éjszakákat töltött vele. Míg egyik reggel szörnyű rosszullét tört rá. Ekkor döntötte el, hogy szakít eme mocskos időtöltésével.
-Figyelmeztetlek asszony, ha fiad születik, megkereslek! - Mondta a férfi, és valami furcsa csillant a szemében.- Vigyázz a gyermekre, vagy végzek veled!
A nő megrémült, és sietősen távozott. És valóban kilenc hónap múlva telihold éjjelén megszületett a gyermek. Ezüst haja, és vérvörös tekintete szigorúan nézte anyját. Nem sírt. Ami rossz jel volt. Sosem sírt, csak némán feküdt. Néha nem fogatta el a tejet, így sokáig éhezett, végül félig ájult állapotban evett csak. A Jobbágyság rettegett a gyermektől, ahogy a nevelőapja is. Ám az anyja jobban rettegett a vándortól. Rettegett, hogy meghal. Hosszú évek teltek el, a csecsemő egyre idősebb volt. Mikor már írni tanították, sosem volt hajlandó leírni a teljes nevét. Csak a keresztnevét írta föl mindig. A tanárai nem bírták mellette sokáig, hiszen nem volt hajlandó tisztelni őket. Önkényesen kezdett kardforgatást tanulni. Hihetetlenül gyorsan túlszárnyalta a tanárait. Tíz éves korára, pedig már novellákat kezdett írni. Ebbe sem engedet beleszólást senkinek. Aki megkísérelte, azt kardpárbajra hívta ki, és kivégezte. Az erőnléte tizenkét éves korára meghaladta a felnőtt férfiakét. Mikor a faluba indult megrémítette a gyerekeket, a jobbágyok bezárkóztak. Ezért a fiú inkább az éjszakát választotta a sétáihoz. Éjjel a holdat nézve ült egy farönkön az erdőben. Néha novellákat írt. Néha csak a holdat figyelte. Aztán az egyik baljós éjszakán. Valami zajt hallott. Egy jobbágy lépett elő a fák közül. A szemei villogtak a sötétben. A fiú elé lépett, és a vállaira tette a kezeit. A fiú annyira meglepődött, hogy egy pillanatig mozdulni sem bírt. Ám a jobbágy, miközben a fiú nyaka felé közelített meglepődött, és megállt.
-Furcsa szagod van kölyök…- Súgta halkan, és elengedte a fiút. Elkerekedtek a szemei, majd hátrálásba kezdett.- Te is olyan vagy ugye? Megmartak „azok”? Te is egy vadállat vagy!
A fiú már nem értett semmit, de látta a paraszt távozni készül.
-Te mi vagy?- kérdezte a fiú. Az csak sziszegni kezdett, és sebesen eltűnt.
Azóta a fiú értetlenül állt az eset előtt, hogy néha rátámadt néhány jobbágy az éjszaka közepén. Természetesen mindnek lecsapta a fejét, de egyre zavaróbbá vált számára az egész. Mikor betöltötte a tizenhatodik életévét, nappal két férfi kereste meg…
Egy fehér hajú közvetlen napnyugtakor. Furcsa kérdéseket tett föl neki, mint:
-Erősebb vagy a korod bélieknél? Szoktál a nyers húsra éhezni? Látsz éjjel? Szoktad bámulni a holdat?
Mikor a férfi elment, egy gyűrűt hagyott maga után. Egy furcsa farkas fejes pecsét volt rajta. A fiú eltette, hisz értékesnek tűnt, ám nem elég értékesnek ahhoz, hogy a férfi után vigye. Macero nem értett semmit, míg…
Az éjszaka közepén megérkezett hozzá egy magas férfi. A hátán csodás karddal. Furcsa sosem látott öltözéket viselt, ami a fiút összezavarta. A férfi elé ált, csak figyelte a fiút, majd lassan előhúzta a kardot.
-Ha küzdeni akar, állok elébe, fel fogom hasítani!- Ordította Macero. A furcsa külsejű férfi elmosolyodott.
-Azt hiszed, hogy meg tudsz karcolni?- kérdezte az alak.- A tulajdon apádat akarod megölni mi?
A fiú kezéből kifordult a kard, amit nemrég húzott elő. Térdre esett, és csak figyelte, ahogy a férfi odalép mellé.
-Mi van kölyök leesett az állad mi?- kérdezte a fickó.- Amúgy Kohr a vezetékneved!
A fiú teste belebizsergett a szóba, hisz tudta a férfi igazat beszél. Remegve nézett föl, és várt.
-Fiam, nemsokára nagy bajba kerülsz majd, megkeres egy fehérhajú férfi, és felajánlja, hogy csatlakozz hozzá. Akkor ő meg fog harapni, és ezzel a falkája tagjává válsz!
-Már járt itt, de nem bántott, csak kérdezgetett… És aztán, csak úgy elment. Nem bántott- motyogta a fiú.
-Amíg teljesen át nem változol, addig utánad fog járni. Addig, amíg meg nem marhat!- Motyogta az alak, és eltette a kardját.- Majd, megkereslek! Addig is, ezüstözd meg azt a kardot, és vigyázz az életedre!
Hosszú napok teltek el, míg hirtelen egy éjjelen zaj csapta meg a gyermek fülét. Három ember rohant be a szobájába, és az ágyra támadtak. A toll csak úgy szállt mindenfelé, ám vér sehol sem látszott. Macero előlépett az árnyékok közül, és többször lesújtott… Véres karddal lépett hátra, de érezte, hogy valami eléri a hátát. Csak a jeges fájdalom, és az üresség maradt. Lenézett, és egy kardot látott meg a mellkasában, valami furcsa megnyugvást érzett. Eldőlt, és már csak homályos képek maradtak neki…
Beugrik az ablakon egy férfi. Vér mindenhol, csak a karmok, és fogak… Az apja arca csurom véresen, és hirtelen egy fenevad feje…
Macero hirtelen felült egy sötét szobában. A kezein láncokat látott, és szembe vele egy széket, rajta egy kardot. Halk lépéseket hallott, de a hirtelen felvillanó fénytől nem látta ki lépett be az ajtón. Felmordult, és rángatózni kezdett, ám a láncok nem engedték el. Valaki elkapta a karját, és hátra lökte. Selymes bőr ért a fiúhoz, de erős karok fogták le, közben valami kemény tárgyat erőszakoltak a szájába. Ő hevesen szétharapta, és tovább próbálkozott a szabadulással. Valami hihetetlenül csábító szag öntötte el az orrát. A végtagjai elernyedtek, a légzése lelassult. Végre ki tudta nyitni a szemét, és megláthatta mit érzett meg. Egy fiatal lány ült a mellkasán, és a karjait hihetetlen erővel nyomta az ágyra. A hosszú selymes haja a fiú arcába lógott. Jéghideg tekintettel figyelte a fiút, jéghideg aranysárga szemekkel…
-Bocsáss meg… Hol vagyok?- kérdezte halkan a fiú, ám a lány válaszra sem méltatta. Helyette egy másik hang felelt.
-Otthon!- Azonnal felismerte az apja hangját, és megint mocorogni kezdett.- Liliána, fúj az arcába!
A lány azonnal vett egy mély levegőt, és a fiúra lehelt. Macero megszédült az édeskék illatorkántól.
-Rendben kicsi, szállj le róla, és menj el, hozz egy teát!- Szólt halkan a férfi, mire a hölgy azonnal elindult. A férfi a fiú ágya mellé lépett.- Nyugodj meg, Liliána, kicsit még vad, de rám hallgat! Amúgy, nem emlékszel arra a három hétre, amit itt töltöttél?
A fiú erőtlenül rázta a fejét, amire egy sóhaj volt a válasz.
-Eléggé, nos csúnya volt!- Kezdett a magyarázatba a férfi.- Teliholdkor rázkódtál, vagdostad magad, nem egyszer próbáltad lerágni a karod! Nappal, csak feküdtél, és gyógyítottad a tested! Nem egy szokványos átváltozás volt. De mint észrevettem a farkasod eléggé veszélyes, csak óvatosan az átváltozások estéjén!
A gyermek nem értett semmit, ám amikor megszabadították a láncoktól, és a kezébe adtak egy csészét, sikerült megnyugodnia. Lassan szürcsölgette az italt, és érezte, hogy talán hetek óta ez a legmelegebb dolog, ami lefolyik a torkán. Megremegett, mert a lány mellé ült, és mereven őt nézte.
-Mi az?- kérdezte a fiú.
-Azt akarom, hogy gyere a szobámba, és tépd le a ruhám!- Mondta a lány.- Szánts végig a testemen a karmaiddal!
-Mi?- kérdezte a fiú nyelve egyet. A férfi azonnal elkapta a lány ruhája alá rejtett nyakörvet, és hátra rántotta.
-Bocsáss meg fiam, még nagyon fiatal…- Mordult fel a férfi, és elrángatta a lányt. Mikor visszatért, felsóhajtott.- Kicsit vadóc még, meg az ösztönei előtörnek. Ha tehette volna azonnal rád ugrott volna, és átharapta volna a torkod. De a nagyörve nem engedi, apró ezüst szegecsekkel van tele, amint átváltozik, azok beleszúrnak a nyakába, amitől vissza kell, hogy alakuljon. Szükséges volt, mert sajnos nem én változtattam át, na meg az önuralmat is meg kell tanulnia!
-Szóval, ez vár rám is?- kérdezte a fiú, és belemarkolt a takarójába.
-Ó, nem, te az én vérem vagy, már nem fogsz csak úgy megőrülni. Te holnaptól szabad vagy!- Válaszolt a férfi és az ajtó felé indult.- Amúgy, vérfarkas lettél, gratulálok!
Évek teltek el, közben a fiú egyre közelebb került a lányhoz. Talán túl közel is.
-Mit műveltek?- kérdezte Catena, amikor a fiára nyitott.- Ugye tudod, hogy ennek ára van! A tiltásom ellenére ti ketten itt…
A fiú letette a húsdarabot.
-Bocsáss meg apa, éhesek voltunk, és Lili azt mondta, itt egy mező… Én mondtam, hogy akkor együnk, és ez történt.
A férfi felmordult, és a véres szobára nézett.
-Takarítsd fel, Liliána, te pedig kövess!
-Nem!- Szólt a Lány, ám a hatalmas ütés leterítette. Catena Kohr a vállára dobta az ájult lányt, és megindult az ajtó felé.
Macero egyedül maradt a véres széttépett birka tetemmel.
Óvatosan lopózott az apja ajtajához, és fülelni kezdett.
-Mit művelsz Lili? Túl vad lettél, és a fiam is egyre mélyebbre rántod!- Mordult föl a férfi.
-Ha nem engedjük ki a vadállatot, akkor betegek leszünk! Te tudhatnád a legjobban, hisz régen milyen vad és erős voltál… Akkor mindent megkaptam tőled, de most csak mócsingok jutnak! A fiadból is ugyanolyan erős Alfahím lehetne…
Tompa puffanás hallatszott.
-A fiam nem fog vadállat módjára vadászni, és undorító szertartásban közösülni veled!- Ordította a dörgő hang.
-Ahogy te egykoron?
Még egy puffanás, és többé egy hang se hallatszott. Kinyílt az ajtó, és Catena megtörölte a kezét. És hátra mutatott.
-Hallottad ugye? Nyugodj meg, Lili holnapra megint jól fogja magát érezni! Csak ma túl pimasz volt.- Magyarázta a férfi.- Sajnálom Macero, de jobb, ha nem találkoztok többé!
Három héttel később a fiúnak furcsa látogatója érkezett. Egy kócos szakadt ruhájú lány mászott be az ablakán. A szagáról azonnal tudta a fiú ki az. Egy forró feledhetetlen éjszakát töltöttek együtt, aminek a végén, a lány elszökött a szorító karok közül. Azt hitte a fiú, hogy többé nem látják egymást, ám tévedett… hatalmasat…
Másnap este Catena elvitte a fiút vadászni, ám a vad nem szarvas volt, mint általában.
-Ma egy vérfarkas lesz az áldozatod!
-De én még sohasem öltem meg egyet sem… És biztos, hogy megérdemli?- kérdezte a fiú kétségbeesve.
-Igen, mert már hét családot mészárolt le! Gyerünk!
A keresés hosszadalmas volt, de végül meglátták a hatalmas szörnyeteget… Az sebesen bemenekült egy barlangba, ahova a két vadász, töprengés nélkül követte. Végül a nyomára akadtak, ám a lény már visszaváltozott. Catena Kardja előtt ott térdelt sírva a lány, akibe beleszeretett.
-Apa ő…
-Tudom, de amit mondtam igaz, öld meg!- Válaszolt hevesen Catena.- Ez a te beavatásod! Tudom milyen szörnyű, de ha nem teszed meg, akkor is vesznie kell!
A lány megragadta Macero lábát.
-Szeretlek… Kérlek, engedj el! A világom vagy!
-Hazudik, végezz vele!
A fiú remegve állt, de nem tudott mozdulni. Egy kéz nehezedett a vállára.
-Sajnálom, nem vagy még kész!- Szólt az apai kedvesség a férfi szájából. A lány felé fordult a férfi, és előhúzta a kardját.
-Macero, Védj meg! Kérlek én…- lesújtott a kard, és feltépte a lány mellkasát- terhes vagyok.
A test, földet ért, és ezzel a fiúban is elpattant valami. Remegni kezdett a gyomra. Az izmok rángatóztak a testében.
-Megölted őt…
Az átváltozás megkezdődött… A szörnyeteg eluralkodott a fiún, és őrült tombolásával mindent elpusztított, ami az útjába került, kivéve az apját. Ahhoz nem volt elég erős. S beszabadult az éjszakába, és eltűnt…

Évszázadok teltek el, és a fiú megerősödött. Vadászni kezdett ő is, ám az ő útjába nem került semmiféle akadály. Nem számított mi állt elé, megölte. Nem törődött azzal, mit kell tennie, hogy kielégítse a belső gonosz vágyait, megtette. Embereket tépett szét, farkasokat szaggatott, és evett a húsukból. Úgy gondolta, hogy így megkapja az erejüket. Egyre többet edzett, és egyre erősebbé vált, végül nem jelentett számára semmi megállító erőt. Az oktalan vadakat könnyedén ölte meg, ahogy a félig megőrült vámpírokat is. Számára az erő jelentett mindent, és amikor elég erősnek gondolta magát, megpróbált beilleszkedni:
Emberek között járt, iskolába iratkozott, személyi igazolványt készíttetett, és edzőterembe járt. Az iskoláiban rémmé változott mindenki szemében, rettegtek tőle, és gyűlölték. A külsejétől megrettent minden ember, ám ezt élvezte a legjobban. Amikor meg akart félemlíteni valakit, csak lehúzta a szeméből a szemüveget, és a mély, vörös szemeivel ránézett az emberre. Majd kivillantotta az őrült mosolyát. Ez mindig bevált, hisz a gonoszság csak úgy sütött belőle. A legutolsó iskolában saját rémtörténete volt…

„Aki felbőszíti Morgen Kohrt, annak éjszaka látogatója érkezik. Elragadja őt, és az éjszakában felkoncolja. Az első jele, hogy érkezik a vonítás, és a telihold az égen. És ha hallod, hogy tárul az ablak, ne fuss! Mert ő élvezi, ha játszhat az áldozataival…”

~ jellem
Agresszív fiú, akit első ránézésre csak egy vagány különc kölyöknek tartanak, ám ő nem riad vissza a gyilkosságtól sem. Nem számít, mi kerül az útjába, végez vele, ha úgy érzi kényelmesnek.


~ külső
Ezüstös haj. Rideg vörös szemek. Fekete hosszú kabát. Egy pár hosszúszárú acélbetétes bakancs. A kesztyűi. És egy vörös póló, amit a kabát alatt szokott viselni. A napszemüvegét mindig felveszi, ha emberek, közé megy. Még az iskolában is.Farkasként.

~ felszerelés
A vadász ruhája, ami áll: két ujjnélküli bőrkesztyűből, egy hosszú fekete kabátból, egy napszemüvegből. Egy Browning sörétes fegyver. Két vas élű tőr. A saját keze által kovácsolt ezüsttel bevont kard, és egy másik, amit úgy szerzett.

~ egyéb
Macero a kardok, és a tőrök mestere. Szörnyen tud lőni pisztollyal, ezért ritkán próbálkozik kézifegyverrel, ám a puskákkal egész jól elboldogul. Az orvosi tudását is jól kamatoztatja, ámbár inkább az ellenfél elpusztításán jár az esze. Átváltozva egy őrült gyilkoló géppé válik, és amíg mozogni tud nem ál le. Sokkal erősebb átváltozva, mint az apja, ám míg nem alakul át, addig nem képes legyőzni őt.