Joseph O'maile- avagy gyere te is élőholtnak!

~ általános

név: Joseph O'maile
becenév: darálós josi (ejtsd: dszozi)
kor: nagyjából 500 pontosan: 550 (a középkorban nem számolják-.-")
nem: férfi
születési idő, hely: Kr.u.: 1420. nem tudom, annyi biztos: péntek 13., England, London.
kaszt: vámpír
foglalkozás: hivatásos gyilkológép [naaa, neem, vicceltem. Mikor-mi kell. Jelenleg régész. (Leginkább a középkorral foglalkozik.)]


~ előtörténet

Leülök az asztal mellé. Velem szemben mostani főnököm, Dr. Heizenkroft. Mindent tud a vámpírokról, a vérfarkasokról, démonokról... Erről az egész humbugról. Örülök neki, hogy végre valakinek elmondhatom a történetemet.
- Nos, honnan kezdjem?
- Lehetőleg az elején. Mindig az elején. Érdekel, hogy ki maga és honnan jött.
- De ugye nem fog megölni doki?
- De, de igen. Éjszaka belopózok a szobájába, és levágom a fejét.
- Jujj, már előre vélek tőle.- itt mindketten elröhögjük magunkat. Vicces fiú. Persze, ha túl sokat viccelődik, elroppantom a csigolyáit. Csupán egy másodpercembe kerülne, de akkor megfosztanám őt egy gyönyörű beszélgetéstől. És, nem mellesleg, kezdem megkedvelni.
- Nos, akkor:

Az Úr 1420. évében születtem, egy Angol városban, Londonban. Valószínűleg ez volt életem legboldogabb napja. Néhány évig békében éltünk anyámmal, apámmal, és nővéremmel, mint egy tehetős polgári család. Atyám rendes iparos volt, hajóács. Egész üzletet vezetett. Anyám leginkább otthon volt a két gyermekével. Őszintén szólva a részletekre nem emlékszem, csak arra, hogy mikor nagyjából 18 éves lehettem, apám üzletét valami őrült hamis vád miatt bezáratták, mi pedig hamarosan vagyon, étel, és fedél nélkül találtuk magunkat. Maradék pénzünk arra volt elég, hogy egy apró kis egérlyuknyi lakást vegyünk magunknak. Én és apám folyton valami pénzkeresési módot próbálgattunk. Nővérem egy napon eltűnt. Egyszer kétszer, mintha láttam volna a távolból figyelni, de mikor valóban odanéztem, nem volt ott senki. Hamarosan azonban nagyon beteg lettem, és úgy tűnt, meg is halok, mikor feltűnt a színen kedves ki nővérkém, mint aki nem változott semmit. Apámat és anyámat kitessékelte a szobából, engem pedig, khm... csak úgy, kérdés nélkül átváltoztatott vámpírrá. Szüleinknek azt mondta, hogy meghaltam, és hogy ő szeretne eltemetni. Ők erre a sokktól csupán bólintottak.
Nővérem elkezdte magyarázni, hogy milyen szmötyibe keveredtem, és, hogy megmentette az életem. Haha! Eleinte ki nem állhattam ezért. Sok dolgot vágtam annak az elhagyott pékségnek a falához, ami neki, és a Londoni vámpíroknak a kedvenc találkozási helye volt. Ám lassan kezdtem hozzászokni, hogy szörnyeteg lettem. Aztán lassan rádöbbentem, hogy más szörnyetegek is vannak rajtam kívül. Mintha a mesék megelevenedtek volna. Démonok, boszorkányok, alakváltók, és vérfarkasok... Eleinte ezt sem akartam elhinne, de rájöttem, hogy ha ÉN létezek, akkor NEKIK is létezniük is KELL. EZ így SZÜKSÉGSZERŰ. Mikor Carena (a nővérem) úgy érezte "felnőttem", akkor elmondta, hogy Londonban, a pompa városában amolyan háború-féle dúl a farkasok, és köztünk, a vámpírok között. A két faj már jó ideje pikkelt egymásra, ötletem sincs, hogy miért. Így hát, mivel volt némi gyakorlatom a szócsatákban, és lassan kitanultam az igazi, vérre menő közdelem szabályait is, belevetettem magam a küzdelem háborgó tengerébe...
Az apróbb csatározásoknak egy iszonytató incidens vetett véget: 1666. szeptember 2-án egy fáklyát dobott be a házba. Mivel a legtöbb tárgy fából volt, a tűz gyorsan terjedt. Én, és három társam kimenekültünk. Sajnos, Carena nem volt köztük. Ezen a napon esküdtem bosszút ellenük. Megjegyezném, hogy a tűz meglehetősen gyorsan át terjedt a szomszédos házakra, majd azokról is a szomszédosokra, és így tovább. Hamarosan pedig egész London lángokban állt. Az incidens a ,,Nagy londoni tűzvész'' néven vált hírhedté, amely lerombolta a város 80%-át. Életemet innentől a vérfarkasok, és egyéb "gonosz" lények levadászásával töltöttem.
Amerika fejlődése rohamosnak ígérkezett, és a farkasok is á, át kezdtek szállingózni az Újvilágba, így én is összeszedtem maradék vagyonomat (mely addigra erőteljes gyarapodásnak indult), és nekivágtam a hajóútnak. Meg is érkeztem, biztonságban Amerika partjaira, ahol nekikezdtem véres munkámnak, melyhez útközben még néhány vámpír csatlakozott, melyek közül legtöbben el is buktak...
Az USA függetlenségi háborúi megfelelő álcát vontak arra, hogy a lehető legtöbb szörnyet ölhessem le. Onnantól napjaim kezdtek egyre lassúbbá válni. Visszahúzódtam kuckómba, egy későbbi Colorado Springs melletti házikóba, mely a környéken átutazó vámpírok "menedékévé" nőtte ki magát. A farkasok több ízben is megpróbáltak kifüstölni, mivel féltek tőle, hogy megint irtóhadjáratba kezdek, azonban némi győzködés, és gyilkolászás fejében eltekintettek tőle. Utolsó, szándékosan levadászott farkasomat egy nagyipari aprítóba löktem bele, melyből tartok is egyet otthon, a pincében, vész esetére...
Így hát, most céltalanul tengetem napjaimat, azzal macskával, akinek az anyját pár éve találtam az út szélén. Vemhes volt, azonban csupán egy kölyköt hozott a világra, majd kimúlt szegény. Az a kölyök úgy kötődik hozzám, mint az anyjához, de most már akár egyedül is otthon hagyhatom, és néha el beszélgetek vele, ki öntöm neki a szívem, és nem igazán szokott beleszólni a dolgokba.





~ jellem
Arrogáns disznó? Nem. Trágár marha? Nem. Akkor mi?! Egy rideg, számító, arrogáns, trágár marha. Már úgy általában. Mikor valakit megszeret, akkor TÉNYLEG kedves lesz vele. Így van ez a fekete macskuszával is, akit jelenleg pátyolgat.


~ külső
Európában születtem, tehát kicsit sem vagyok színes bőrű. (Bár ezt néha sajnálom. Fehérnek lenni unalmaaas...) Meglehetősen magas, 199 cm. Szőkés barna haj, arányos, szépnek nevezhető arc... Ez lennék én. Kár, hogy senki sem veszi észre...-.-"


~ felszerelés
Egy méretes ingatlan, minden ingóságával Colorado Springs-től egy köpésnyire. Egy ezüstözött pengéjű, egyszerű kard. Egy sörétes a kocsim hátuljában, melyhez ezüst töltények is vannak.


~ egyéb
Lécci lécci ne tessék beszólni az én beszólásaimért. Nem szabad az ilyeneket komolyan venni!

Igen, igen, bocsesz, egy egyest tettem elé. (Már csak úgy megszokásból XD)
Köszi az ajánlatot, de már megtaláltam az én arcomat. Azért köszi!

Re ui.: olvastam. Remélem mihamarabb kész lesz neki.